Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

122. Csoportkiállítás: Gedő Lipót, Paizs-Goebel Jenő, Báró Hatvany Ferenc, Székely-Kovács Olga, Cselényi Walleshausen Zsigmond

A havas tájnak nagy vonalába apró kicsi figurák vannak elbujtatva. Micsoda aprólékos reálizmus a sok részlet ! Itt az öntudat alatti élet megelevenedik. A pszichoanalízis számára mily zsíros falat ez a művészet! Az élet átnyúlik egy más világba. Tudták ezt már az egyiptomiak is. A Ka ott mágikus nyelven beszél a „Halottak könyvében". Az ember mása minekutána elhagyta földi hüvelyét, elindul másvilági vándorutján, hogy eljusson. .. hová? És nem ez történik velünk is, éjről-éjrs, álmainkban? És nem igy van ez éber álmodozásainkban is? Ez a művész nem él nappali életet. Kiszakítja magát a mindennap nyomorúságából és mint elődje, Rousseau, a finánc, ki vasá

rnapi pihenőjén festegetve, elment képzeletben a dzsungel vadjaihoz, ugy Paizs-Goebel Jenő is beletemetkezett álomvilágába. Nála a kék, a sárga, a lila, meg a fehér is más, mint a földön. Hol tompábbak, hol izzóbbak szinei. Mint pirul a nő, mikor átveszi a férfitől a halat, mialatt társa magasra tartott hálóját maga elé tartja. Mily szédületes eksztázisban fest, valahol a háttérben a fiatal piktor. Más világ ez, hol minden vagy elnyújtott, vagy összeaszott. Mindenre vagy tompa fény, vagy sugárözön hull; ha a nap leszáll, ultraviola színekben izzad, vagy délben fénysávokat dob a kacskaringós patak vizére. Minden izgalmasabb, drámaibb ez álomvilágban, melyet a művész megálmodott. Mint ahogy Csontváry álomköpenybe burkolta a világot, mint ahogy Gulácsy egy külön földrészt teremtett magának Nakonxipániában, — ugy álmodta át a jelen fakó életet Goebel Jenő meseképzelete és állítja, elénk nekünk talán groteszk, de neki naturalista hűségű, szigorú, de mégis könnyed vonal- és szinritmusban felépített kompozícióit. Hiába, neki az élet — álom. Nekünk talán kellemetlen álom. Hát nem irigylésreméltó ez a boldog művész, hogy ki tudott a mából menekülni? Dr. Lázár Béla. 14