Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

96. Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása

Ez a vágyódása vezette őt első összeütközéséhez önmagával, A vonalfelépitést keresve, múltjával került harcba. Az a plasztikai erő, mely teszem a Pichler Győző arcképen szinte kirobban, nem lehet domináló elem akkor, ha a vonalat hangsúlyozza, mint a Kertben arcképcsoporton, hol szinte határozott gobelinhatásra törekedik, lefokozott, megtört, de világos szinek harmóniájával, mélység éreztetés nélkül, a tárgyakat a térből kivágó erős zöld kontúrral adva meg a formát, mint Manet Olympiája, hogy a dekoratív hatást éreztesse. Ezekben az időkben — egy sor arcképen át — uj ideálok lelkesítik, szinek helyett a formák puritán hangsúlyozására törekszik. Amit Cézanne viaskodva keresett, Gauguin vérével pecsételt meg. e nagy művészi hagyományok beszédes tanulságait Kernstok is meghallgatta. Nehéz munkában eltöltött évek következtek. Szigorú rajzkultuszra adj,a magát. A Miénk kiállításain aszketikus magasanyargatással készült rajzokat láttunk tőle, melyek a formaploblémával való viaskodását tárták elénk. III. Elvetette magától színes múltját. A száraz forma vázát kereste. A kontúrra bízott mindent. Leelemezte a formát végső konstruktív voltáig, a formának szinte csak az érzéki abstrakcióját adva. Egyszerre csak uj vonalritmusok keletkeztek, heves mozgások, Kernstok erőszakos temperamentumával, felfokozott életritmusával egybehangzó ritmusok, melyekből uj szimfóniákat akart kiverni. Lovasok c. képén foglalta össze először formaviaskodás2it. A forma harmóniáját kereste, a mozgások megőrzése mellett. Művészi múltjának sok értékes eleméről kellett lemondania, hogy egységhez jusson, egységhez, melyben a háttér ragyogása ellenére az előtér mozgó lovasalakjai harmóniába olvadjanak. Több uton 5