Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

105. Csoportkiállítás: Vörös Géza, Domanovszky Endre, Hollós-Mattioni Eszter, Medveczky Jenő, Kelemen Emil, Vadász Endre

BEVEZETŐ. Irta : Dr. Lázár Béla Hat fiatal festőt mutatunk be, mindenik más ós más ideálokat szolgál és mindenik uj utakat tor. Minden újszerűségük mellett belekapcsolódnak a múltba. Ez az igazi konzervatizmus. Még Michelangelói se lehet Signorelli nélkül elképzelni, pedig az csak modern volt a maga idejében. Nagy meglepetést keltett, mikor Manet Dejeuner sur 1'herbe-)ének az előtérben ülő alakjairól kimutatták, hogy Raffael egy rajzát használta fel, pedig Raffael rajzáról meg az sült ki, hogy egy antik reliefről másolta. S mégis, milyen modernné tudta tenni Raffael és aztán Manet ugyanazon motívumot! Mert a modernség nem a zűrzavaros, kaotikus túlzásokból áll. A magát legmodernebbnek képzelő avant-gárdistának is megvan a maga őse, hol egy görög vázában, hol egy schizofrén irkafirkájában. De megvan. On est toujours le fils de quelqu'un. Jól megválasztani a maga ősét, a művész legnehezebb feladata. Mikor Ingres Rómába került, a legnagyobb hatással voltak reá a görög vázák finom rajzai. Ettől a pillanattól kezdve tudta, hová halad. Ép ugy Delacroix. Mikor bevitte nagy képét,ascioi vérengzést aLcu\re-b2L

}a.Y\o\ akkor a kiállításokat rendezték, át kellett mennie az angol festők termén, ahol meglátta Constable-t, s annak színfelfogása oly nagy hatást tett rá, hogy visszavitte képét és egészen átfestette. Ettől a pillanattól kezdve ő is tudta, hová halad. Mind a kettő kora legmodernebb festője és egyúttal konzervatív is. Nem utánzás a konzervatizmus, hanem újítás, uj szín-, folt- vagy vonallátás, amely azért mindig valamelyik régebbi felfogás továbbvezetése. 3