Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

105. Csoportkiállítás: Vörös Géza, Domanovszky Endre, Hollós-Mattioni Eszter, Medveczky Jenő, Kelemen Emil, Vadász Endre

Az impresszionisták sem állottak társtalan, nekik is volt ősük. Manet tudta, mit jelent számára Velasquez és Goya, Courbet is, mi neki Hals. Pedig mindkettő forradalmat jelentett a maga idejében. Ha tehát most konzervatizmusról szavalnak, azt csak igy szabad érteni. A másoló, utánzó, imitáló művészet nem érték. A mult csak arra jó, hogy a jövőt előkészítse. A mi fiataljaink a helyes uton járnak. Mindenik uj és egyszersmind régi, de nem régieskedő. Nem utánzó. Nem másoló. Csak belekapcsolódtak a múltba, hogv abból emeljék ki a maguk egyéniségét. Vörös gyöngéd harmóniákat ad, tiszta színeket és finom vonalhálózatot. Képzelete vonalon épül fel, olyan hullámzó, lágyan onduláló vonalon, melybe belefoglalja alakjait. Ez a vonalvezetés a szemet gyönyörködteti, határozott, biztos, éles kontúrokkal fogja körül tárgyait, s ezen belül lapos színeit. Emlékeztet a görög vázákra, de nem utánozza őket. Csak hangsúlyozza a vonalat és tele van finom belső rajzzal is. Nyugalmat és megnyugvást ad a szemnek, olyan hatást, mely minden szinesrég ellenére a vonal uralkodását biztosítja. A plasztikai erőt kerüli, hogy a sikszerüség éreztetésével statikai hatásokat érjen el. Gazdag dekorativitás jellemzi műveit. Hasonlókép rajzait is, melyeken a vonal hullárrzása, játszi könnyedsége az uralkodó elem. Csak ott ad igazi értéket, ahol a vonalés színharmóniát egyesíteni tudja. Domcnovszky nem tér ki a plasztikai hatás elől, de azért a vonalhatást ő is hangsúlyozza. Mint a korai renaissance-mesterek a körvonal biztonságát, élességét és tisztaságát megőrzi, de ezen belül a formák egyszerűségét és részletgazdagságát is. Kompozíciói a formák világosságát és magától értetődő nemességét egyesitik 4