Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

81. A Szinyei Merse Pál Társaság művésztagjainak második kiállítása

nyáj melancholiája, a parasztszoba finom fényárny hatásai szólesen felfogott egységekben alakultak ví­ziókká Iványi-Grünwald lelkében. Az esti borulat álomba ringató lágy biborfá­tyola lebeg Fényes magyar poézisén, amint régi emlékekből romantikus álomképeit bontogatja; de mélyből fölcikázó fények tüzes ragyogása kápráztat Koszta magyar tájain és falusi virágain. Mily ezüs­tös, nemes lágyság borul sejtelmesen Mattyasov­szky-Zsolnay Íriszeire, tavaszi virágjaira, vagy szőke lányának odalehelt formáira. Ezzel szemben mily drámai erő gomolyog Rudnay heroikusan vi­harzó felhőalakulataiban, mig Glatz fáthordó pa­rasztja és szines sokaclánya maradéktalan tükrö­ződése a művész pozitív világlátásának. Magyar-Mannheimer képzeletének színálmait újra csillogó ékkövekből rakja össze, míg Vidovszky Béla egy téli nap kristálytiszta fényével uj elem­mel gazdagította palettáját. Hatvany Ferenc arc­képeit, az egyszerű formákat borító, behatóan ana­lizált kolorit gazdagsága jellemzi, Kandóét magá­nak a formának az analizálása, mig Zádorét a le­egyszerűsített színek puritánsága. Mindezzel szem­ben Rippl-Rónai a megtört szinek végtelen finom­ságait ontja elénk, az ő halk emberjellemzéseit, melyeket mozdulatokhoz köt, csupa kiadatlan moz­dulathoz, melyekből lélekrevelációk szólalnak meg. Pólya Tibor viszont a tiszta színek erejével jellemez. És Rétivel szemben, kinél finom színárnya­latok zománcos ragyogását látjuk, ott van Szönyi fiatalos drámaisága, éles szín- és formalátása; s mig Hatvány a női testet az elmosódó fényárny finom s^jtelmességébe omlasztja, hogy vele a for­mák misztikus játékát szuggerálja, addig Basch az aktot a tiszta fény biztos formaéreztetésével ér­zékelteti. Egy új és nemes tónusharmónia ezüstje lebeg Hermán Lipót leilei tájain; a természet derű­jét közvetlen erővel ragadja meg Horthy Béla; az 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom