Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

81. A Szinyei Merse Pál Társaság művésztagjainak második kiállítása

nyáj melancholiája, a parasztszoba finom fényárny hatásai szólesen felfogott egységekben alakultak víziókká Iványi-Grünwald lelkében. Az esti borulat álomba ringató lágy biborfátyola lebeg Fényes magyar poézisén, amint régi emlékekből romantikus álomképeit bontogatja; de mélyből fölcikázó fények tüzes ragyogása kápráztat Koszta magyar tájain és falusi virágain. Mily ezüstös, nemes lágyság borul sejtelmesen Mattyasovszky-Zsolnay Íriszeire, tavaszi virágjaira, vagy szőke lányának odalehelt formáira. Ezzel szemben mily drámai erő gomolyog Rudnay heroikusan viharzó felhőalakulataiban, mig Glatz fáthordó parasztja és szines sokaclánya maradéktalan tükröződése a művész pozitív világlátásának. Magyar-Mannheimer képzeletének színálmait újra csillogó ékkövekből rakja össze, míg Vidovszky Béla egy téli nap kristálytiszta fényével uj elemmel gazdagította palettáját. Hatvany Ferenc arcképeit, az egyszerű formákat borító, behatóan analizált kolorit gazdagsága jellemzi, Kandóét magának a formának az analizálása, mig Zádorét a leegyszerűsített színek puritánsága. Mindezzel szemben Rippl-Rónai a megtört szinek végtelen finomságait ontja elénk, az ő halk emberjellemzéseit, melyeket mozdulatokhoz köt, csupa kiadatlan mozdulathoz, melyekből lélekrevelációk szólalnak meg. Pólya Tibor viszont a tiszta színek erejével jellemez. És Rétivel szemben, kinél finom színárnyalatok zománcos ragyogását látjuk, ott van Szönyi fiatalos drámaisága, éles szín- és formalátása; s mig Hatvány a női testet az elmosódó fényárny finom s^jtelmességébe omlasztja, hogy vele a formák misztikus játékát szuggerálja, addig Basch az aktot a tiszta fény biztos formaéreztetésével érzékelteti. Egy új és nemes tónusharmónia ezüstje lebeg Hermán Lipót leilei tájain; a természet derűjét közvetlen erővel ragadja meg Horthy Béla; az 4