Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

81. A Szinyei Merse Pál Társaság művésztagjainak második kiállítása

égi jelenségeket Mikola, a föld formációját Szmre­csányi. Csupa változatosság az élet vizionárius felfo­gásában! Ugyanezt látjuk a grafikusoknál is. Kell-e nagyobb ellentét, mint Glatz részletező hűséggel \isszaadott életszeletei és Vaszury legnagyobb egy­szerűséggel, csak a vezető formákat lerögzitő szín­foltjai között, melyekkel a párizsi éjjeli élet moz­galmasságát szinte á vol d'oiseau kapta el, amivel annyira tudja a modern, túlkulturált élet illúzióját fölkelteni? És Zádor és Mikola és Szönyei rézkar­cai, mily ellentétes világlátás tükörképei? És mégis -— e sokrétűség egy nagy egység, összeköti őket a művészi komolyság mélysége, az alkotásukba vetett hit ereje, mely ennek a nagy együttesnek közös nevezője. És szobrászaink a maguk művészi problémái­nak épp oly nemes művelői. Tiszteleti tagja a Tár­saságnak és mestere társainak liptóujvári Stróbl Alajos, kinek két mesterműve a formává vált tiszta érzés. Kisfaludi Stróbl Zsigmond szigorú páthosza a mélyből fakad Yenczell Béla arcképszobránál, Szentgyörgyi Környeije tiszta zengzetével, Sidló Ámor és Vénusza az összeomló formák finomságá­val, Lux táncosnője a gazdagon vezetett vonalak lágyságával kapja meg a szemet. Mindenik a for­ma abszolút tisztelője, de a formák alakításánál más és más ideálok vezetik őket. És ez igv van jól. A művészet stilusát nem elméleti elhatározások ala­kítják, hanem az egyéniségek őszinte megnyilatko­zásai. Stilus alakul, lesz az időben, szinte a sze­münk láttára, csak meg kell tudni látnunk. Ez a ki­állítás —• épp ebben a gazdagságában és változatos­ságában — érezteti meg a mai magyar művészet egységét. Dr. Lázár Béta, 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom