Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

76. Munkácsy Mihály, Paál László

PAÁLLÁSZLÓ (1846—1879). íme az új mestermü-sorozat,az újabban felszínre került remekművek egész sorával, melyek hivatva vannak új fényt vetni oly korán elhalt nagy meste­rünk bámulatos eredményeire. Azóta, hogy a Szépművészeti Múzeum új át­rendezése hatásosan kiemelte Paál László művészi egyéniségét, a mester oeuvre-je erősen kibővült s nagyszerű meglepetésekkel örvendeztetett meg. Ki­derült, hogy minden korában, eddig ismert alkotásai mellett, más-más problémák is foglalkoztatták és ragyogó szelleme, gazdag érzékenysége, mélységes természetimádata a szín és fény viaskodásának oly mozzanataihoz vezették el, melyeket utódainak évek, sőt évtizedek múlva sikerült csak újra fölfedezni. Művei ismeretlen helyeken, magángyűjteményekben, szétszórva, a világ más-más tájékán lappangtak. Hogy most felbukkannak, álmélkodva látjuk, micsoda szeme volt! Mikor Bécsből Munkácsy hívására Düsseldorfba kerül, az első nyarat Hollandiában, Beilenben tölti, már ott a széles foltban látással kísérletez. Düssel­dorfban ez a széles látás drámai erővé mélyül, mint azt az esti homályba borult erdő belsejében lejátszódó természetjelenség ábrázolásánál látjuk, mikor a le­bukó nap aranysárga hullámai áttörnek a sötét fa­törzsek között és félhomályt sugároznak az előtérre. Első párizsi idejében a szürkés napfény tompa tónu­sait is kezdi kutatni, hajnalpárás tájakat, nedves nap­lementéket és — nagy meglepetésünkre — a napfényt magát, amint kisüt az erdőszélén álló házikón, amint bearanyozza az őszre forduló erdő hulladozó faleve­lekkel teli útjait, amint déli verőfényben ragyog az erdőszéle, csupa probléma, melyekbe jóval később, csak a kilencvenes évek generációja hatolt be, de 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom