Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

66. Vaszary János

erejű harmóniákat, akkor is, ha azok a legélesebb ellentétek, harsogó és önmagukban disszonáns szinelemek összetételeiből alakulnak is ki. Ami összetartja őket, a szin intenzitása, mely most ég, vibrál, izzik, perzselő lánggal égve, majd felfelbukkan, el-kihangzik, elmerül, hogy újra felcsapjon szikráthányó irizáló fényben. Tűzijátékhatások káprázatába meríti szemünket, melyet a legnagyobb ellentétek közt mozgat, hogy aztán a fekete össztónus mindent egybefoglaló erejével megnyugtathasson. Ebbe a mély, bársonyos, szonorikus erejű feketébe ágyazott szincsudák mellett azonban most világos szinek drágakőerejű fénysziporkázásával is találkozunk, melyek gyöngyházszerü remegése a nemes kövek zománcos szinpompája közt, mint egy-egy halk pauza az orchester zúgása közben, a maga beszédes nérraságával megnyugtat. Vaszary kclcris; tikus művészete egyre gazdagszik, folyton ujabbnál ujabb hatásokra bukkan, melyek meglepik, izgatják, elragadják a szemet. De meg is győzik. Mert szinei formát hordoznak és formát ölelnek körül. A mind gazdagabb, mind biztosabban éreztetett formák annál érthetőbbé teszik aztán vízióinak szimbólumait, 4