Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

66. Vaszary János

melyeket a szin misztikumával csak elmélyít. A természet ilykép álmok jelképeivé válik képzeletében, dynamikus erejű jelképekké, egy élet fölött álló élet igazságában. Ez a művészet, ha nem naturalista művészet, a szó formához tapapadó értelmében, de több annál, mert lélekműuészet, az álmok, sejtelmek, képzelgések, víziók művészete, mint Vörösmarty lázálma, amint a cigány hegedűjét hallgatja, az extázis földöntúli igézetében. Ez a szuggesztív hatás, mely ná'a a kifejezés erejére támaszkodik, a belülről feltörő érzéseknek expressiv kivetítése. És ez a művészet mégis megnyugtat, mert önmagában egy lezárt világ, egy álomvilág, de tökéletes egységbe foglalva. Nézzék meg a harmadik, kis terem festményeit, mint egy egységet, amint ott a kék szin végigvonul, alaphangként, most fellángolva, majd elbújva, egyszer égve, majd megtörve, végig az összes képeken és a legkülönbözőbb víziókban hangadó szerephez jut, a keleti álomképben, az öreg asszony fejkendőjében, most mint háttérből kicsapó láng, majd mint az előtér alakjának formafokozó eleme, s ez a bujkáló kék a rubin és topáz közé foglalva, mint olvad össze egy nagy egységbe! 5