Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

72. Herman Lipót

érintkezve, gyúl fel képzeletük, a természet előtt nyerik víziójukat, a természet táplálja, gazdagítja, szinezi és alakítja látornányaik belső életét. Ritka az a művész, aki tiszta belső életet él, akinek a természet csak anyag, csak emlék, csak hangoló elem, s képzelete csak a lélekben elraktározott emlékanyagból szedi látomásait. Hermán képzeietstrukturáia ilyen. Puvis de Chavannes magányos órákban, elhagyott utakon, emlékezetéből alakította kompozícióit, — une fcis tout ce monde tiré du néant, irja egyik levelében, j'ai du rentrer á Paris pour démanaer a la nature son autorisation... (Hogy mind ez alakokat kiemeltem a semmiből, visszamentem Párisba, hogy helybenhagyást nyerjek a természettől.) Félibien irja Poussin életrajzában, hogy ő is magányos sétáiban megfigyelt emlékeiből dolgozott, dont ehsuite il savait fairé un si beau choix, (melyekből aztán oly kitűnően tudott válogatni). Böckiin talán sohasem használt modellt, Munkácsy a szomszéd teremben állította fel modelljeit, s csak néha-néha futott be hozz^, hogy kiegészítse emlékeit, - mind a belső képeit, a lélekből felszálló látományt alakították. így tesz Hermán is. A nyáron ugyan Balaton-Lellén közvetlen természettanulmányoknak élt, hogy felfrissítse és gazdagítsa képzeletét, de a természet neki csak arra való, hogy emlékké válva színezze vízióját. A vizió belső felépítése a képhatás autonóm törvényeihez simul. Ezt gondolta Cézanne is, mikor alapelvének: traiter la nature par le cylindre, la sphére, le cőne-t hirdette (a természetet mint hengert, gömböt vagy kockát kell kezelni), nem a formák leegyszerűsítésére gondolt, (mint a kubisták,) hanem a formáknak az egyszerű geometriai formák rendszerébe való felépítésére. Hermán művészete is ezen alapszik. A nagy mesterek képipiié—mlyességének titkával, szabadon csapongó fantáziával induUerűtjára, látományok végeláthatatlan sorozatát táf-ja föl előttünk, melyek organizált egységekbe olvadnak. Egység a legváltozatosabb