Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

72. Herman Lipót

sokféleségben, — a görög művészek titokzatos harmóniaelve érvényesül minden felépítésében, — Hermannál is. íme az Illés próféta nagy sokadalma, mily gazdagon tagolt, koncentrikus körökbe foglalt zártság, mint vezeti a fénnyel a szemet csoportról-csoportra, fel a szivárványvonalával befogott csoportig, hol az üdvözöltek riadó hozsannával közelítenek a próféta elé, a legnagyobb izgalmakat a formák zártságával lefokozva. Hermán művészete a kétdimenziós tér megőrzésére törekszik, az alakok plasztikájának hangsúlyozásával a leggazdagabb formahalmozás mellett. Csupa látszólagos ellentmondás ; minő ellentétje Puvis vagy Gauguin lapos silhuette hatásának ! Cézanne ezt elitélte, il n'est pas de belle peinture si la surface pláne reste plate, il faut que les objets tournent, s'éloignent, vivent, mondotta. C'est lá toute la magié de notre art. (Nem az a szép festészet, ha a sik előtér lapos marad, a tárgyaknak forogniok, közeledniök, élniök kell. . . Ebben rejlik művészetünk varázsa.) A plasztika megőrzése a dekoratív hatás éreztetése nellett, ime Hermán ideálja is, s minden — akár legkisebb méretű képen — ez a célzat uralkodik. A szin és fény nála a plasztikát szolgálja, a táj a figurák csoportosításának kiegészítője, hogy egységes — dekoratív — hatásokba olvadjon minden. így kapcsolódik bele a nagy művészi tradícióba, öntudatlanul, hogy azon belül megteremtse a maga formavilágát, mind tudatosabban. Itt tart Hermán, várva még mindig a dekorálandó falakat, melyeken egyedül virágozhatna ki teljében művészete, melynek éltető eleme a fal, az adott tér, mely igazán ihletni tudn^ csodás álmokra, ragyogó látományokra. Dr. Lázár Béla.