Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

72. Herman Lipót

de annál követelődzőbben világszerte mutatkozni kez dett. Keresni kezdték a futó és illanó benyomások le heletfinom megrögzitésének ellensúlyozására, a véletlenszerű hatások árnyalatgazdagságának visszahatásaként a titokzatos nagy összhatások rejtelmeit, melyek a klasszikus mesterek hatalmas alkotásának örök életet kölcsönzöttek. Cézanne is, Gauguin is, Van Gogh is, Denis is, kicsinyek, nagyok ezen a nyomon indultak el. Benépesültek a muzeumok. Hermán Lipót is ott állott előbb a bécsi Lichtenstein-galíria Rubens-termében, majd a berlini galériában, barátja Falus Elek társaságában és mohó szemmel nézték a reneszánsz csodáit. Egy Mantegna, Signoreili, Botticelli és Rembrandt. Rubens, Tizian előtt a művészi problémák sokadalma fogadta. Az iskola a természet közvetlen átérzésén kivül egyebet nem adott utravalóul, de a nagy mesterek előtt a természet képpé átírásának csodái nyugtalanították. Lelkében álmok ébredeztek, érzelmei v^ ziókká fokozódtak, de a víziók felépítésének-módja TrVinú erőszakosabban foglalkoztatta értelmét. Foglalkoztatta Párisban, a Cézanne-ok előtt, a müncheni Rubens-teremben, s Pascin társaságában a Louvre Rubens-galáriájában, s Rubensen át Délacroix képépitő ereje csodálatában. Érezte, hogy jó útra került, hogy mialatt társai a mesterek külsőségeinek ügyeskedő utánzásába merültek, ő elkapta az Ariadne-fonalat, mely kivezeti őt az impresszionista jelen zűrzavarából egy olyan uj csapásra, mely ha a mult tanulságain épül is fel, de megnyitja előtte a maga világát is. Valami nagy-nagy megnyugvás szakadt reá, s nagy munkakedv, az önbizalom erejében. így festette össze első kollekcióját, melyet 1912. decemberében rendeztünk az Ernst-muzeumban. 2. A fiatal festő nagy meglepetést keltett. A véletlen ugy hozta, hogy kiállításával egyidejűleg a nagy francia impresszionista mesterek, Manet, Renoir, Monet, 4