Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

72. Herman Lipót

„A jövő művésze az optikai benyomások szuverén ura lesz, képzeletével zsarnoka, kifejező erejével szabad formálója." Ezt irtuk tizenkét évvel ezelőtt Hermán Lipót kiállításának elöljáró beszédében, s azóta — egy világ­háború, s forradalmak világokat felforgató borzalmai után — a jövő prognozisa ma is csak az maradt; próbál­kozhatnak mindenféle irányok, s kereshetik a kivezető utat a mai állapotból a legelvontabb okoskodások segélyévei; kubizmus, futurizmus, expresszionizmus li­dércfényét kergethetik az ifjú keresők; mind zsákut­cába kerül; a jövő művésze csak az lesz, aki, mini Her­mán Lipót, belelát a lelkébe, s teljes felkészültséggel rendet tud teremteni optikai benyomásaiban, képzelete szabad szárnyalásával föléje tud kerekedni, hogy ki­kifejező erejével szabadon formálhassa. 1. Hermán Lipót kiállítása az öntudatos magafej­lesztés, a biztos célkitűzés nyílegyenes megközelítésé­nek tiszta és világos példája. Ahonnét elindult, az iskola, nem adott neki sem egyebet, csak a mesterségbeli tu­dás elemeit, ahová eljutott, az élet és a nagy művészet, mind biztosabban elvezették önmagához. Ha a mű­vész ide érkezik, akkor helyben van, akkor megindul­hat a maga utján és kifejezheti a maga látományait. A kor, melybe beleszületett, a jelen század első év­tizede, a nagy impresszionista mesterek visszfényében merült el, a művészi gyakorlat itthon is, külföldön is az optikai benyomások közvetlen visszaadásának, a fénybe merített szinek mind finomabb árnyalatainak kutatásában merült ki, de ennek reakciója, ha lassan, 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom