Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

47. Magyar remekművek

Annak a marék virágnak — melyet a magyar művészet ragyogó szépségekben gazdag virágoskertjéből ez alkalommal, mint első sorozatot, átplántáltunk egyidőre a múzeum termeibe — összeválogatásánál több mellékes szempont mellett főleg egy, de uralkodó és lényeges tekintet vezetett. Gondoltunk mi arra is, hogy a művészeti fejlődés folyamatosságát éreztessük; hogy művészeinket lehetőleg uj, meglepő, nem köznapi megnyilatkozásaikban szemléltessük; hogy kevésbbé ismert vagy teljesen félreértett, hogy pályájukban megakadt vagy utóbb elsekélyesedett művészeket az ihlet óráiban lepjünk meg; hogy kiszedjük a magángyűjteményekben lappangó olyan alkotásokat, melyek uj fényt vetnek egy-egy ösmert művész alkotó erejére, skálájának terjedelmére vagy célzatainak irányára, de a döntő szempont nem ez volt. Mi a magyar művészet egységét akartuk bemutatni; amint a magyar lélek megszólal festészetünkben, egyivásuan a magyar költészettel és zenével; amint az érzés áradó heve kilobban a magyar festészetből, színei tüzet fognak, gazdag és kifogyhatatlan melódiákban; azt a felösmerésünket akartuk demonstrálni, hogy a magyar festészetben a szín az uralkodó, hogy az ihlet önfeledt pillanataiban kolorista minden magyar festő. Kolorista, azaz nem szinező, nem vonalközöket kitöltő, nem tarka szinfelrakó, hanem a szinből indul ki, 3