Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

53. Báró Hatvany Ferenc

Másodszor találkozunk idei művészi évadunk folyamán azzal az érdekes jelenséggel, hogy figurális alkotásaiban ünnepelt művészünk a tájkép felé fordul és lelke lirai álmait a természet — embertől ment — tiszta ábrázolataiba vetiti. Rudnay után most Hatvany Ferenc tájkép-kollekcióját mutatjuk be. Nem kizárólag tájképeket, mert Hatvany az általa művelt egyéb genreben is jelentős alkotásokkal van képviselve, arcképek, csendéletek, a női test harmonikus dicsőítései, interieurök is találtatnak gyűjteményében, még pedig mindezek köréből olyanok, melyek tehetsége teljében mutatják be a művészt. Azonban a nagy meglepetés a — tájképfestő. A tájkép fejlődése legújabb fokozatáig kísérleti eszköz volt a különböző művészeti törekvések számára. Itt érintkezik a művész legközvetlenebbül a természettel, művészi látását rajta formálta. A szétszórt világitás minden kolorista lehetőségét, egészen a formák teljes szétbontásáig, kimerítették a művészi experimentálók, anynyira, hogy végre a táj elsikkadt e tájképfestők kezében és formaroncsok, fényhatások, szincsillámok maradtak csak vissza.