Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

37. Vaszary János

sett a természethez. Mindjobban arra a hitre ébredett, hogy ,,a természetből kiindulni vagy arra szuggesztív erővel emlékeztetni is elég". (Önvallomása kiállítása katalógusa előtt.) Nagy magakinzó erővel formatanulmányokba mélyedt, keresve a forma lényegét, a véletlen alakulatoktól megtisztított formát, a csoportok halk egyensúlyát, hogy minél egyszerűbb eszközökkel jusson el a legmélyebb és legerősebb hatásokig. De formatanulmányai nem vezették el a színtől. Éreztük, hogyha egyidőre ki is kapcsolta érdeklődése köréből, veleszületett szinszenvedélye, elfojthatatlan szinrajongása jogait fogja követelni mihamar. „Mert a szin gyújtotta ki képzeletét mindenkoron, a meglátott és átérzett szin, akkor is, mikor formatanulmányokba mélyedt", irtam Tizenhárom magyar festő c. művemben * s ime a jelen kiállítás ezt az uj szinfantasztát, a színek uj átértékelőjét mutatja be. Az uj művészi irányzatok legsebezhetőbb pontja a szin. Az impresszionista látás ezer árnyalataira bontotta a szint, melynek legfinomabb, alig észrevehető változatait csudálkozó szemmel figyelte. Az uj művészet azonban, mely a természet végnélküli változatait a lényeges formák egyszerűségére akarta visszavezetni, mely rendet, nyugalmat és nagyvonalúságot követelt a véletlen alakulataitól absztraháló művészettől, mert eszményi világnézete elgondolásait nagy egységekhez, a szellem, a lélek szuverén uralmához kötötte, az uj művészet oly világnézeten alapult, mely a való világ mekanisztikus magyarázata helyett a szellem átalakító erejét és * Vaszaryról szóló tanulmány 218.1. Singer és Wolfner kiadása. 19125