Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

19. Kosztolányi-Kann Gyula, Mattyasovszky-Zsolnay László

A művészetnek belső törvényei vannak, melyek élete fejlődését igazgatják. A külső világ világfelboritó kitörései ebben tán megzavarhatják, de fel nem forgat­hatják. Története egész folyamatán nincsen arról szóló példa, hogy önmagához valaha is hütelenné vált volna. Azok a művészek, akik a fejlődést teremtik, a világot a maguk képzelete szerint látják és alakítják. A francia­német háború sem a franciák, sem a németek művé­szetére nem gyakorolt jelentős befolyást. Manet és Leibl 1870 után ott folytatták művészetük fejlesztését, ahol a háború előtt abbahagyták. A művésznek a világ — a békés és a háborús világ — lelki élmények anyaga, melyet szabadon alakit. A világ — a művészet tükrében — csudálatos el­változásokat mutat. Amit mi jelentősnek vélünk, figye­lemre sem méltatja. A jelentéktelen súlyt nyer általa. A művész szeme átalakítja, felfokozza, megmásítja és átlelkesiti. Egy uj világ támad a régi helyén. Szinte észrevétlenül, ez az új — a művész teremtette — világ lép aztán a régi helyébe. Hányan jártunk Tirolban, a Gárda-tó mellett, a Riviérán, Lussin szigetén, Amstetten, Meran és más 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom