Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915
19. Kosztolányi-Kann Gyula, Mattyasovszky-Zsolnay László
osztrák helyeken s néztük a napfény ragyogását, a lankáson megdűlő házakat, a háztetőkön a szincsillámokat, a hegyiutakon kirajzolódó nagy szines árnyékfoltokat, anélkül, hogy ezek művészi szépségét felösmertük volna? Jött Kosztolányi-Kann Gyula és neki a világ csupa színfolt, melyeket házak, hegyek, fák, utcák alkotnak és tisztán e színfoltokból rakja össze a világot. Ott, ahol most a talján árulást büntetjük, ahol a borzalmak világa ütött tanyát, a csodálatos hegyek és a girbegörbe hegymenti falvak országában, Kosztolányi egy időben áhítatos szívvel szinhatásokat tanulmányozott. Őt a sárgafalu torony csak szinértékeért érdekelte, s hogy tüzét és erejét megfogja, finom vörös kontúrba foglalja, mely egybefüzi azt a tájképi motívum többi elemével, hogy ilykép erős harmóniák keletkezzenek. Öt a cinoberre festett faház szintüze annál a viszonylatnál fogva kapta meg, mely közte és zöld környezete között kialakult, tompítva ezt, hogy fokozhassa amazt. Ki látta még igy a világot ? íme a művész, a kinek szeme rejtve maradt szépségeket kutat fel, hogy aztán kiemelve őket, újra látni megtanítson. Kosztolányi gyűjteménye felöleli egész fejlődését. Találunk darabokat abból az időből, amikor még a festészetnek — első szerelmének — csak lopva áldozhatott, mert sokáig az építészet volt a foglalkozása, a festészet csak a hivatása, de mikor ezt felösmerte, végleg otthagyta az építészetet, hogy egészen szinálmai kifejezésének élhessen. Azt, hogy az építészettől jött a 4
