Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

17. Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása

nem volt elég hosszú és igy nem volt tul erős a rúgása sem. A nép azt hitte, nem vagyunk rendben papírjainkkal, főleg azt hitték, hogy Józsi bácsi kémkedni jött. Szaladgáltak, mint az őrültek, a rendőrségre és azt akarták, hogy Józsi bácsit zárják be. De már pár nappal előbb mi is ott voltunk a rendőrségen, ahol megmutattuk mindazokat az okmányokat, papírokat, amelyek nálunk voltak és amelyek Józsi bácsit igazolták. Marié unokanővérem sem késett, amikor látta a kellemetlen helyzetet, ő is rendőrökért sietett, akik jöttek is azonnal és rendet csináltak. Ezen a napon éppen Issy l'Eveque-ben volt a megye alispánja, aki hallotta már az egész históriát és délután ő is eljött hozzánk. Nagyon sajnálta az esetet, bocsánatot is kért és amennyire tudta, meg is nyugtatta Józsi bácsit, aki könnyen elképzelhető, milyen ideges állapotban volt és milyen kellemetlenül érintette őt a népnek ez a rosszul alkalmazott hazafiaskodása. Megmondta neki az alispán, hogy ne menjen ki a szobából egy pár napig, mig a nép haragja lecsendesedik. De arra is biztatta, béreljen ki egy autót, azzal szökjünk el korán reggel Digoinbe, ahol már nagyobb vasúti hálózat van. Aztán kihirdettette a városházán és kidoboltatta a főbb utcák sarkain, hogy Józsi bácsi kifogástalan ember, akit nem szabad bántalmazni. Szerencsére nem mentünk el Digoinbe, mert ha elindulunk, későbben Lyonban vagy Saint-Etienneben bizonyosan elfognak bennünket és börtönbe zárnak, ahogy a többi magunkfajta idegennel tették. A falu polgármestere, aki a mobilizáció alatt Angolországban volt a két fiával, végre haza tudott jönni. Mindjárt elmondta, hogy teljes lehetetlen az utazásunk. 4