Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

17. Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása

Ő is, amikor hazajött, több mint egy hétig utazott, Amiensből Párisba egy állatkocsiban talált csak helyet, ahol lefektette két kis fiát, (közülük az egyiket éppen megoperálták pár nappal előtte.) Ő maga egész éjszakán állva pipálgatott, mig nagy nehezen Párisba érkezett, de onnan már nem tudott tovább menni, pedig mint a község polgármesterének okvetlen haza kellett jönnie. Valamelyik felsőbb személyhez fordult, előadta helyzetét, megértették és végre keservesen haza eresztették. Józsi bácsi neki is megmutatta „papírjait". Ugy látszott, hogy az emberek már elmesélték a dolgot, ami Józsi bácsival történt, mert nagyon sajnálta, hogy nem volt otthon és hogy az eset egyáltalán megtörtént. Meg is hivta Józsi bácsit magához. Én is elmentem vele. Együtt sétáltunk a parkjában és aztán bementünk a kastélyba, ahol az egyik szalonjában mindenről elbeszélgettünk. De a politikáról kevés emlités történt, arról meggyőződhetett mégis, hogy a magyarok igen szimpatizálnak a franciákkal. Ó, úgy vettem ki beszédjéből, nagyon sajnálta — az ő szavaival élve — az öreg „vallásos" osztrák császárt és magyar királyt. Maga is nagy hive a katolikus vallásnak és mint ilyen, helytelennek találta, hogy — amint ő mondta — „Ferenc József nem hallgatott a pápa jó tanácsára". — A szívélyes fogadtatás után még felhívta Józsi bácsi figyelmét a kertjéből látható pompás panorámára, Józsi bácsi le is akarta festeni, de már nem jutott rá idő, mert megérkezett az a hires belügyminiszteri rendelet, mely utasította a polgármestert, közölje velünk, hogy azonnal jelentkezzünk Maconban vagy Chalonsban a prefekturán. Másnap el is utaztunk és a majdnem két hónapi megrekedés után szeptember 20-án jelentkeztünk Maconban. A „Commissaire special" fogadott. Kije5