Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

17. Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása

ban, nem voltunk vigak, mert a nép már nagyon izgatott volt. Hétfőn reggel mobilizáltak. Párisi nagybátyámnak is el kellett mennie a fiával: Laurent-tal, mert a fiának már másnap a ,,dépot"-ban jelentkeznie kellett. Mindenki szomorú volt a házban, amely üresnek látszott. Bátyám nem utazott el aznap, de augusztus 3-án lement az állomásra, hogy megtudja, felesége vele utazhatik-e, mert hire kelt, hogy a mozgósítás alatt az asszonyok nem utazhatnak. Józsi bácsi, apám, JeanMarie is lementek vele. Egyszerre észrevették, hallották, hogy az emberek, összesúgnak, előbb halkan, azután mindig erősebben, majd elkezdtek kiabálni: A has l'autrichien. Aztán később, hogy a nép már a verekedésre is elszánta magát: II fa ut le couper en quatre. Chacun son morceau (négy darabra kell vágni — mindenkinek legyen egy darab belőle.) £s Józsi bácsit körülfogták. Szegény Józsi bácsi nem tudott mit csinálni ezekkel a dühös emberekkel, akiknek eltökélt szándéka volt, hogy őt megöljék, darabokra vagdalják. Apám, bátyám és néhány okosabb ember csitítani akarta őket, de nem értek célt, nem tehettek ellenük semmmit. Végre is, az egész község ellen nem léphet fel egy pár ember. Szerencsére, a lakóházunk nem volt messze az állomástól. Siettek hazamenekülni. Mikor az ajtóhoz értek, Lazarine néni is meghallotta a lármát, kijött és tudni akarta, mit jelent a nagy zaj. Majdnem elesett ámulatában, mikor látta, hogy Józsi bácsit körülfogja a sok kiabáló ember. Mielőtt az ajtóhoz juthatott volna, Józsi bácsi egy rúgást és néhány ökölütést kapott előlegül Ducharme nevezetű gonosz embertől. De a lába ennek az embernek 3