Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

18. Magyar mesterek második csoportkiállítása

vette, fölépítette az új magyar művészet egyik oszlopát : ragyogó, derűs, kacagó színekből, amelyek hadd égjenek-csillogjanak majd magyar emberek otthonaiban, az új magyar világban. Micsoda áradó, hatalmas szinhullámzás ez! Végigkacag e termen a sok tüzes szin, magyar színek, ott égnek, ragyognak, táncolnak és vibrálnak a Balaton mozgó tükrén, homokos partján és hancúrozó, fürdőző asszonyain. Csók István művészetének mai fázisában a szinek uralkodnak, melyek körülölelik a formákat. Ez a színpompa szinte a diadalmas magyarság szimbóluma! A harmadik kiállító Vadász Miklós, aki ott éli a sajtóhadiszálláson mozgalmas életét és fürge irónjával megörökíti a világtörténelmet csináló embereket. Rajzkollekciójába belékerült egy-egy lap ezekből is, más vezető magyar emberekkel, többek között Márkus Emmával, Újházi Edével együtt, kit halálos ágyán örökített meg, de belekerültek a Cailloux-pör alakjai, a fővárosi társadalom ösmert vezetői, szalonban és boudoirban, garden partyn és Gerbaudnál, — mind egy nagyszerű szemű rajzolónak feljegyzései. Vadász Miklós korunk krónikása, az a biztos kezű rajzoló, akinek művészete olyan jellemző lesz erre a korra, mint III. Napoleon korára Daumier. A három nagyobb kollekció mellett — mint inda a fáján — egyes kiválóbb művészek alkotásai láthatók, a Rippl-Rónai-kollekció egy pár darabja emlékeztetőnek, Magyar - Mannheimer és Glatz Oszkár, Hermann 5