Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

18. Magyar mesterek második csoportkiállítása

Lipót és Major művei, s az iparművészek egész sora, a nagyszerű képzeletű Gara Arnold és Borszéky Frigyes porcellán-festményekkel, a tű költője Kornisné, Gyenes Gitta, Nádas Eugénia és Bato Viola fiatal iparművésznőink igen finom darabokkal. Kapunk aztán a mi nagy plaquette-művészünktől, Beck Ö. Fülöptől is ujabb sorozatot. Betetőzi kiállításunkat egy kegyeletes emlékezés: Sámuel Kornél hagyatéka. A fiatal szobrász halálában egy nagy reménységünket siratjuk. Eltűnt és magával vitte sokezer látományát, melyekről halkan, kipirulva szokott tört hangon beszélni, művészi álmairól, melyeket megformálni remélt, melyekhez egész szivével ragaszkodott, az ő nagy és mély művészi szivével. Érzéseinek néhány emlékét mutatjuk be, hadd lobogjon fel a kegyelet tüze körülöttük. De a kegyelet nem jelent elnézést. Sámuel Kornélt fejlődésének azon a fokán vesztettük el, amikor ő a magyar művészetet már nagy pozitív értékekkel gazdagította. Itt — e helyen aratta két legszebb sikerét, annak örült a legjobban. A Szinyei-teremből, a kiállítás első napján, váltotta magához egy finom ízlésű amatőrünk ébenfába faragott Éváját, s márványműve, a „Bánat" c. remeke is teljes sikert aratott. Művészetének alapvonása a formák szépségének kibontására való törekvés. Csupa konkrét megfigyelés összetevésébólől alakul ki az ő formavilága, nem tulhalmozott részletekből, de annyiból, amennyit az anyag megtűr, sőt megkövetel. Különösen látszik ez 6