Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

18. Magyar mesterek második csoportkiállítása

szemünk előtt. Termeinkben egymásután mutatkoznak be a magyar mesterek, alkotásaikkal, melyekben a háború csodás benyomásait művészetté alakítják. Mig Rippl-Rónait az idegen háborús világ kaleidoszkopszerü benyomások gyors összeszedésére izgatta, most az örökifjú mestert, Mednyánszkyt látjuk, aki a maga panteisztikus filozófiájával nézi a háborús világot, mely neki egy nagy templom, s e templomban hatalmas zsolozsma: a magyar katona riadó rajtája! Mednyánszky évtizedek óta bújja az erdőt, lesi a hajnalpirt, figyeli a hegyek párolgását, bámulja a délelőtti napfényt, amint végigsiklik a havas hegyháton vagy fölcsillog az erdőalja gazdag színvilágában. De most más szimfóniákat hallott ki a tátrai havas hegyek úttalan útjainak sokszínű havas fehérségéből, most más érzések között leste a hegyipatak jeges vizének csillogását, amint menetelő katonáink mondhatatlan fáradalmait tükrözte. A nagy és hatalmas természet és benne a gigászi küzdelmet álló ember: ezt látta meg, ezt az óriási ellentétet ábrázolja a művész, arasznyi vásznakra egész világokat varázsolva, fehér szinek végtelen gazdagságában az érzések kifejezhetetlennek vélt változatait belélopva. Egy új Mednyánszkyt látunk: amint kifinomitva régi eszközeit, kibontakozva a köd és pára imbolygó formáiból, hatalmas tereket épit, mozgalmas légi világokat teremt, színekből szőve muzsikát. Csók István itthon maradt, színei világában. Mialatt magyar szive egész hevével a nemzet küzdelmeit kö4