Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

18. Magyar mesterek második csoportkiállítása

Még dörögnek határainkon az ellenség ágyúi, még nem hagytak fel kegyetlen támadásaikkal, bár hosszú hónapok küzdelmeiben megösmerhették a magyar acélt: az acélos kart és acél szivet. E heroikus küzdelem mellett is páratlan látvány az ország kultúrájának viaskodása a fölötte megnehezülő idők viharával, mint hangzik fel a dal a költők lantján, mint nyul tollához az iró, ecsetéhez a festő, mintázófájához a szobrász, hogy a lelkükben felgyülemlő hatalmas érzéseket formákba szorítsák. Ez müvészetünk kipusztithatlan életképességét mutatja, még e világfelfordulásban sem vesztette el öntudatos erejét, dacos magabizakodását és rendithetetlen hitét. Századok viharában ellentállott és annyi dúlás után fenmaradt. Ami azelőtt a történettudomány mentegetődzésének tetszett, ma reliefet nyert a szó, ma tudjuk, mily kulturális javakat pusztit el a háború. Művészeti multunk egyes megmaradt emlékei, — mint a Kolozsvári testvérek prágai Szentgyörgye — mutatják, mit vesztettünk el a sok százados dulásban. De a magyarság — főnixként — mindig újra éledt, a viharok után mindig uj virágzásba borult a nemzet fája. Ez az isteni színjáték most szinte itt folyik le 3