Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

17. Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása

lentette legnagyobb meglepetésünkre, hogy foglyojc vagyunk. Igazán kellemetlen volt, hogy a maconi Préfet (főispán) letartóztattatott. Magyarok és igy ellenségek voltunk, azonfelül Józsi bácsi még nem mult el 60 éves és azt hitték, hogy katonaköteles. A mi érzésünk mindjárt az volt, hegy gyanúsnak találták Józsi bácsit, akit mint ,,retenu"-t kezeltek azzal a kedvezménynyel, hogy önköltségen hotelben lakhatunk. így megszabadultunk attól a másik kellemetlenségtől, hogy a ,,paillace"-re (szalmánfekvésre) kerüljünk, piszkos és kétes emberek közé a városházán. Még a szabadság bizonyos mértékével is élhettünk, de az is igaz, hogy ez a félszabadság igen sok pénzüket kóstálta, mert a levegő ilyetén szabad élvezése nem olcsó dolog. Naphosszat sétáltunk a szép fekvé~ü város körül az úgynevezett ,,Boulevard"-okon, ahol valamikor nem is olyan nagyon régen, a hires Lamartine sétálgatott. Erről a vidékről való volt, itt irta a közelben a,,Le Tailleur despierres de SaintPoint" cimü könyvét, amely olyan nagyon szép. A préfekturán, a „commissaira spécial", az általuk adott, augusztus 12-iki dátummal ellátott Passepartout-t visszavette, elkobozta s Józsi bácsitól két másik reá nézve szintén fontos irást is elvett, nehogy a határon esetleg érvényesíthesse és megugorhasson. Maconban szerény, igénytelen, bár elég barátságos hotelben laktunk, a Hotel de Genéveben, ahol nap-nap után vártuk a Messiást, aki megvált bennünket. Hazulról, sehonnan, semmi hírt nem kaphattunk. Október 11-én este jött az első hir. Mme Roussy tudatta táviratilag, hogy Ödön bácsi 2000 frankot küldött Genfbe. Ez igen kívánatos hir volt, mert pénzünkből — amivel visszautazni akartunk — kifogytunk és már Mme Russy 6