AZ Ernst-Múzeum kiállításai 1913-1914
15. gróf Batthyány Gyula, Beck. Ö. Fülöp
GRÓF BATTHYÁNY GYULFT. Egy nagy igéret, mint egy szirmait sejtelmesen feltáró nemes faj rózsa, kerül elénk a fiatal Batthyány gróf műveiben. Amit ad, amint a világot értelmezi, mikor arra kényszerit, hogy bemeneküljünk az ő világába, mindez az Ígéretek földje, s mondhatom, büszkék vagyunk arra, hogy a nagy fiatalok egész sorára hívhattuk fel kiállításaink látogatóinak figyelmét. Ez a mostani a legjavából való. Egészen különálló eset, melyet újra a leggazdagabb kulturáltság adott, de a legmélyebb egyéni és jellegzetes erő organizált. A második terem Nevető lánya i-ból kell kiindulni. Egészen vaszaryas — mondja rá a felületes szemlélő, — s igaza van, Vaszary János volt az első mestere. De a fiatal gróf aztán világgá ment és amit a művészi kultura csak megadhatott neki, azt ő mind magába szedte, de a zseni csudálatos ösztönével mindig és mindenütt csak azt, ami egyéniségét táplálhatta, színesebbé tehette és fejlesztését szolgálta. Botticelli és a perzsa miniatűrök, Beardsley és Brangwyn, minden föld és kor művészete vérébe ment át és ebből egy sajátos belső 3 i*