AZ Ernst-Múzeum kiállításai 1913-1914

15. gróf Batthyány Gyula, Beck. Ö. Fülöp

erő nagy könnyedséggel és frisseséggel o r i g i n a 1 i tását fejti ki. Ez az erő ornamentteremtő képzelete, mely transponálta az egykori firenzei preraffaelitát és a lóversenyen nyert benyomásokat, a konstantinápolyi hidat és a párisi éjjeli mulatók alakjait, álomlátásait, melyeket tápláltak históriai olvasmányok, keleti képzelődések, amelyeket irányítottak iráni rajzok ; mindebből egy sajátos stílus alakult ki, melyben a finom valószerű megfigyelés beleolvadt az ornamentalis vonaljátékba, egy sajátos, elnyúlt, tárogatón hangzó, hosszas, búgó színezetű ritmusba. Most nézzük meg a vaszaryas Nevető lányokat. Nem mintha már ebben is benne lappangana az ornamentalis vonaljáték? Most abban tűnik fel nála minden : a tér és alak, a legnagyobb erővel fejezve ki a legminimálisabb téren a legtöbb alakot, mindet erős mozgásban, egy-egy nagy összefoglaló színfoltban és ezek újra ornamenssé alakulnak. Ez a matematikai formaalakitás egy nagy abstrakt képzeletű művészet első nagyszabású megnyilatkozása, — ki tudja hová fog ez vezetni? Mindenesetre sokat igérő kezdés, mert csupa egészség. Nézzék micsoda szuverén szemmel nézi ő az élet bukottjait, — a kicsi és nagy dámákat, — az erotikus boldogság mosolyával a nőt, — hiszen minden ornamens neki, csak néhány szin, melyet közt az a r a n y uralkodik, a buja arany, amely szőkeségével a képbe ragyogó ifjúságot hoz, ha jól van ellentétbe állítva, különben elront — mint az életben — minden összhangot.