Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

1. Szinyei Merse Pál

és Paál mellett, a harmadik klasszikusa ő, — akinek fejlődése, mert egyedülálló, minden magyar műkedvelőt egyaránt érdekelhet. Hét esztendővel ezelőtt, az első bemutatkozónál, nem nézték még ezt a fejlődést azzal a figyelemmel, melyet — éppen egyedülálló voltáért, — megérdemelt volna. Azóta általános lett az a felfogás, hogy Szinyei — a modern pleinairtörekvések úttörő mestere, s az egész művelt külföld előtt demonstrálhattuk is ezt, a rávonatkozó dokumentumok alapján, de első sorban Szinyei alkotásaival. így történt Szinyei művészetének átértékelése. Ma már a külföldön is elösmerik, hogy a mikor a vezérnek hirdetett francia festészet kiszélesbítette a festői lehetőségek határait, volt egy magyar festő, aki ugyanolyan eredményre jutott, egyedül, más utakon haladva, a maga zsenijéből, mint a hogy Goya és Guardi is, egymásról mit sem tudva, egyidőben oldották meg az impress:ionista tömegfestés problémáját. De ez ritka jelenség a művészettörténetben, — s annál érdekesebb, hogy éppen velünk esett meg. Már maga a tény nagy érdeklődést keltett a franciák körében, a hová nagyban várják Szinyeinket, — de a kik Rómában látták a csodát: a Majálist, azok mind egyhangúak a jelenség elösmerésében. így, ilyen szemmel kell most újra megnézni Szinyei művészetét, s hogy ezt lehetővé tegyük, kiállításunkba felvettük régibb műveinek olyan sorozatát, melyek kiegészítik a Szépművészeti Muzeumban látható anyagot, s lehetővé teszik, hogy Szinyei művészi fejlődését a mai magyar közönség teljes egységeben megfigyelhesse. Jelen kiállításunk rendezésénél ez volt az első szempontunk.