Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

1. Szinyei Merse Pál

A második az, hogy alkalmunk nyilt Szinyeinek néhány ujabban felszínre került művét bemutatni, olyanokat, melyek művészi fejlődését igen tanulságosan kiegészítik. Első sorban azokra az ifjúkori műveire gondolunk, melyek műtermének homályában lappangtak, vázlataira és főleg rajzaira. A szin emberének rajzai — igazán érdekes és megíratlan fejezet Szinyei művészetében, mert egészen sajátos helyet foglalnak el. Csak most, ujabban keríthettük elő. Nem volt ez soha művészetének ényeges eleme. Ő sohasem csinált rajzot a rajz kedveért, ő mindig színben gondolkozott, rajzai nagyrészt csak diszpozíció tanulmányok, részletkérdésekre adott válaszok, próbálkozások és kompozíciók első ötletei, — nagyrészt olyanok, a melyeket később elvetett, vagy megváltoztatott s ha fel is jegyzett, de mindig csak magának, s a mi bennök hiányzik, azt tudta, azt tehát le se jegyezte. Ebből a szempontból nézve e rajzok rendkívül érdekes naplójegyzetek. Kiszakított lapok egy-egy önvallomásból.... Az ő viszonya a természethez hihetetlenül őszinte és szoros. Láthattam ezt a nyáron, a mikor a jernyei kertjének egy darabját festette előttem, amint rövid néhány negyedóra alatt kialakult a vásznon az előtte álló természetszelet, a maga napsugaras pompájában, a természet titkos élete, a lényege, — a mosolya. S láthattam ekkor még valamit, azt, hogy majd minden művét a jernyei park inspirálta. Bármerre fordultam, mindenünnen egy Szinyei-kép integetett felém. Oly szoros kapcsolatban áll ő a természettel. De ez nem jelent másolatot, — ez a legelevenebb fantáziát jelenti. Mert kiemelni, felösmerni, meglátni — minden parkrészletből poézist kiolvasni, csak az ő hatalmas és szines fantáziája tudott. . . 5