Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

1. Szinyei Merse Pál

FŐVÁROSI KÉPTAR könyvfárg H

ÉT esztendővel ezelőtt, a NEMZETI SZALON kollektiv-kiállitásai során, ösmerkedett meg alaposabban a magyar közönség Szinyei Merse Pál művészetével. Mikszáth Kálmán bájos humorral beszélt neki az emberről. Az uj kritika felösmerte nagy értékeit, az állam nem sokkal utóbb a képzőművészeti főiskola élére állította, — de művészettörténeti jelentőségének megállapítására még mindig nem jött el az idő. Ahhoz más, külföldről jövő hatásnak kellett bekövetkeznie. Megjött az is,—egymásután, gyors tempóban. A Piloty-kiállítás után, a berlini Secessio-ban, azután a müncheni kollektívkiállításon, utána újra Berlinben a nagy kiállításon, végül pedig tavaly nyáron Rómában. Szinyei megjelenése mindenütt egész revelációnak hatott. Mikor Berlin aranyérmet adott, Róma a tízezer lírás nagy díjat, —mikor a firenzei Uffizi-képtár elkérte az arcképét, csak természetes, hogy itthon aranyérmet kap és a közvélemény is a legelső mesterek sorába helyezi. így ösmerték el Szinyeit a pleinair-festés úttörő mesterének, — a magyar tájképfestés legnagyobb, mert legmagyarosabb érzésű képviselőjének. A modern magyar művészetnek, Munkácsy 3 1