Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

II. A nemzeti képtár gondolatának kiteljesedése

múzeum magyar anyagának kiépítésében, s annak külföldi elfogadtatásában. 0 írta az első, szakmailag is megalapozott magyar müvészmonográfiát, amely Ferenczy István szobrász életmüvét tárgyalta. Nemcsak Ferenczy szobrairól szólt itt, hanem figyelembe vette a hagyatékban fellelt írásos forrásokat is.

136 A Szépművészeti Múzeum ünnepélyes megnyitójának évében, 1906-ban a múzeum második képtári vezetőjeként megjelent a Modern Képtár lajstroma. Rövid bevezetőjét Kammerer Ernő írta. Az eredeti terveknek megfelelően egyazon kiállítás keretében, 18 teremben mutatták be a külföldi és magyar képeket. A termek elhelyezkedése és a katalógus termek szerinti felsorolásai alapján rekonstruálható, hogy a magyar művészeti kiállítást külföldi képek kísérték a vele kapcsolatban álló, külső teremsorban, nagyjából a képek készültének időrendjében. Az anyagot (a katalógus említésének sorrendjében) Ferenczy Károly, Paczka Ferenc és Szinyei Merse Pál válogatta ki, a kiállítást Karlovszky Bertalan rendezte.

137 Noha több mint egy évtized múlt el Pulszky Károly múzeumterve óta, a modern képtár általa elgondolt sajátosságai még 1906-ban is visszaköszönnek: például a művészek bevonása a kiállítás megrendezésébe, illetve a magyar és külföldi képek egységes bemutatása. A kiállítás súlypontjai kapcsán ugyanakkor megfigyelhető bizonyos kontinuitás is a Nemzet Múzeum Modern Képtára és a Szépművészeti Múzeum modern kiállítása között: Markó Károly, Munkácsy Mihály itt is külön termeket „érdemelnek". Ezek nem viselik az ő nevüket, a termek bejárata felett egyszerű számozás szerepel.

138 Továbbá szinte egy egész termet töltöttek meg Mészöly Géza művei. Szinyei még nem szerepelt önállóan, képei Tornyai Jánossal és Tull Ödönnel együtt voltak kiállítva. A nagybányai festők müveit is külön helyiségbe rendezték: Ferenczy Károly és Thorma János képei az utolsó teremben kaptak helyet. A katalógus adatok alapján fogalmat alkothatunk az 1894-től, a múzeum alapításától eszközölt vásárlások dimenzióiról: a kiállított 528 képből 348-at az állam ezt követően vásárolta meg. A katalógus azt is megmutatja, hogy a magyar festészet vonatkozásában új, fontos szempontként merült fel a régebbi magyar alkotások megszerzése, melyre különben szolid alkalmat kínált a millenniumi művészeti kiállítás (Műcsarnok) retrospektív anyaga.

139 Ez utóbbit Keleti Gusztáv rendezte. A Matlekovits-féle összefoglaló, millenniumi kiállítási kötetben Keleti utal arra, hogy az előzetes terveknek megfelelően az 1800 előtt készült alkotásokat az ezredéves tárlat történelmi épületcsoportjában mutatták be, míg a műcsarnoki rendezvénynél a magyar képzőművészet múltjának alsó időhatárát az évszázad elejénél húzták meg.

140 Tehát nemcsak a Nemzeti Múzeumban lévő képtár, hanem a millenniumi retrospektív tárlat is az 1800-as esztendővel indult. Az élő mesterek anyagát „modern osztályként" jelöli ez a műcsarnoki katalógus, amihez Keleti hozzáteszi, hogy szabatosabban „tegnapi és mai művészetünk tárának" kellett volna nevezni. Minderre a Szépművészeti Múzeum képtárának elrendezése miatt kellett kitérnünk, hiszen éppen ezt a mozzanatot, a magyar „modern" művészet, illetve a nemzetközi mütörténelmi anyag arányát - végső soron a Szépművészeti Múzeum célját - igen korán kritikák érték, mégpedig a nemzeti művészet pártolásának és reprezentációjának szempontjából. NEMZETI (ORSZÁGOS) KEPTAR VERSUS „NEMZETI" KEPTAR Még meg sem született Pulszky Károly tervezete a Szépművészeti Múzeum programjáról, s csupán a Nemzeti Múzeum ügyeit vizsgáló bizottság álláspontja vált nyilvánossá, Lyka Károly 1892-ben éles hangú kritikát jelentetett meg az Elet című irodalmi lapban, Nemzeti Képtár címmel. Ebben Lyka üdvözli az új múzeum létrehozásának tervét. Mint írja, Budapesten három olyan hely van, ahol műalkotásokat lehet tanulmányozni: a műcsarnoki, a múzeumi és az akadémiai képtár. Ezek egyike sem felel meg céljának. A Műcsarnok feladata, hogy bemutassa a jelenkor művészetét. Tárháza ez az ellentétes irányzatoknak, függetlenül a nemzeti szempontoktól. A másik cél, piacot találni a kiállított tárgyaknak. A piaci jelleg nem engedi a szigorúbb megrostálást, de nem kedvez ennek a „protekció-rendszer" sem. A múzeumi és akadémiai képgyűjtemény sincs úgy elrendezve, hogy látogatásuk tanulságos lehetne. A múzeumi képtár hetente kétszer-háromszor nyílik meg a délelőtti órákban, berendezése célt tévesztett: a termek sötétek és szűkösek, a világítás kritikán aluli. „Mindez a múzeumban van így, a modern képek tárában, ma, a világos plein-air korában!" - írja Lyka, mivel - úgymond - a [nemzeti] múzeumi képiárból „hiányzik a rosta". A képvásárlások eddig oly dilettáns módon folytak, hogy „bátran őrizhetjük meg emléküket elvetendő például a jövő számára". De nem jobb a helyzet az Akadémiai Képtárban sem; az szűk és sötét. A 15-16. századi magyarországi képeket rejtő szobák „állandó napfogyatkozásban szenvednek". A Nemzeti Múzeumot át akarják alakítani, s kiküszöbölik belőle többek között a képtárat is. „A terv helyességét készséggel írjuk alá. Ez alkalmat adna arra is, hogy létesüljön végre egy Nemzeti Képtár, mely egyesítse magában a múzeumi és az akadémiai gyűjteményeket". Az új múzeumban Lyka szerint a művészet fejlődését kell bemutatni. Folytatólagos fejlődésben tárulna elénk a művészet, s bár szerény képben, de mégis könnyebben felfoghatóan látná meg az érdeklődő a hatalmas evolúciót, melyben a művészet a korszellem minden vívmányaival párhuzamosan haladva, irányokat, törekvéseket szül 136 Melier 1905a; Meiler 1905b. 137 Kat. Budapest SzM 1906b, bevezető sorok. Ezzel egyidőben átrendezték a Történelmi Képcsarnokot is. Kat. Budapest MNM TKCs 1907. 138 A művészekről elnevezett termek gyakorlata általában kapcsolatba hozható a művészeti recepció kultusz-vonatkozásaival. Lásd: Sinkó 1995. 139 A millenniumi kiállításon vásárolták meg többek között Brocky Károly több képét angliai magántulajdonból, Szinyei Merse Pál Majálisai, Csók István Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre című képét. Keleti Gusztáv, a millenniumi műcsarnoki katalógus írója különben fontosnak tartotta még az első oldal előtt hangsúlyozni, hogy későn született meg a döntés arról, hogy a millenniumi kiállításnak retrospektív része is legyen, így az csupán másfél teremre terjedt ki. Kat. Budapest Műcsarnok 1896. Keleti később kitért az anyaggyűjtés nehézségeire. Keleti 1897, 7-8. Összefoglalójában szól a kiállítást követő állami vásárlásokról is. 140 Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye. Szterényi József közrem. szerk. Matlekovits Sándor. Budapest: Pesti Kvny. Rt., 1897.