Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
III. Ismeretterjesztés, tudományosság, intézményi autonómia: a kultúrpolitikai irányai 1894-től 1945-ig
HÓMAN ÉS CSÁNKY Hóman Bálint kis megszakítással 1932-1942 között töltötte be a vallás- és közoktatásügyi miniszteri széket. Egyes forrásokból arra lehet következtetni, hogy Hómant a közgyűjtemények átszervezésének kérdései már a Gyüjteményegyetem megvalósításátóirT922-töl kezdve foglalkoztatták. 305 Beiktatásakor mondott beszédében kifejtette a Nemzeti Múzeum történeti fogalmáról vallott elképzeléseit, mely szerinte a szakmúzeumok korai leválásával lényegében változott meg. Mint írta, „a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetének e korai és erőszakos megbontásával egy szép történeti koncepció - a magyar föld és magyar szellem minden termékét magában foglaló Magyar Nemzeti Múzeum koncepciója - sérült meg". 306 Nem volt megelégedve azzal az autonómiával sem, melyet az Országos Magyar Gyüjteményegyetem kínált. Nem tagadható, hogy Hóman mélyreható ismeretekkel rendelkezett az országos múzeumok életéréről. 1923-1932 között ő töltötte be a Gyűjteményegyetem ügyvezető alelnöki tisztét, s egyben a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatói pozícióját is. Akárcsak Klebelsberg, Hóman is a múzeumok tudományos intézményi jellege mellett érvelt. „A kultúrpolitikában nálunk éppúgy, mint külföldön, két ellentétes irány csendes küzdelmének vagyunk tanúi (...) Az egyik, mondhatjuk, tudománypolitikai irány hívei, a fejlődésre képes öncélú, tiszta tudományban látják a nemzeti kultúra alapját s ehhez képest a tiszta tudomány müvelését, fejlesztését, tudományosságunk színvonalának emelését tartják legelőkelőbb kultúrintézménycink - az egyetemek, a MTA és az országos múzeumok, könyvtárak és levéltár - feladatának. Teljes mértékben elismerik ugyan a gyakorlati élet és a népmüvelés szempontjainak fontosságát, de e szempontok érvényesítését s az ily irányú szükségletek kielégítését nem tekintik a »tudomanyos« intézmények elsőrendű feladatának, lévén e célra rendelt külön gyakorlati irányú és közművelési célú intézményeink. (...) A másik mondjuk, közművelődés-politikai irány hívei, tagadják a tudomány öncélúságát. A tudományok értékmérőjét gyakorlati alkalmazhatóságukban keresik, s az összes kultúrintézmények főfeladatát a népszerűsítő tudományos munkában, a népművelésben és gyakorlati képzésben látják. (...) Magam - mint azt egy tanulmány keretében évekkel ezelőtt kifejtettem - a tudománypolitikai irány híve vagyok. Igen nagy veszedelmet látnék abban, ha egyetemeink és országos intézményeink igazi rendeltetésüktől eltérve, nagy engedményeket tennének a gyakorlati élet és a népművelés napjainkban oly népszerű jelszavainak (...) Meg vagyok ugyanis győződve, hogy az öncélú, tiszta tudomány az alapja minden kultúrának." 307 Hóman nem valami speciális, általa kialakított múzeumfelfogásról tett itt tanúbizonyságot, hanem csupán kifejezte a magyar múzeumok típusára vonatkozó nézeteit, melyek egyikét azonosította a századforduló óta élő, nyugat-európai „kutató jellegű múzeumok" csoportjával. 30 " Miniszterként Hóman - legalább is nyilatkozataiban - továbbra is az intézményi autonómia hívének mutatkozik, azonban ezt az autonómiát nem kívánja az évtizedek során kialakult múzeumok esetében is érvényesíteni, csak a jövőre nézvést gondolja biztosíthatónak. 309 A múzeumok önkormányzatiságán alapuló szervezetének működését 1932 után épphogy a múzeumügy centralizációja követte. Az új feltételeket a Nemzeti Múzeumról szóló 1934: VIII. tc. teremtette meg. A Hóman által szövegezett indoklás alapján ezt a törvényt akár Klebelsberg műve folytatójának vélhetnénk, hiszen intézkedéseinek előzményeként mutatja be az 1922-es gyűjteményegyetemi reformot. Mindkettőt illetően így érvel: „közgyűjteményeink egységbe foglalását tudományos céljaik közössége és nemzeti irányú feladataik azonossága indokolta." 310 Mégis másról van szó, melyet már a szervezet elnevezése is kifejez: „legfőbb közgyűjteményeink jogi személyiségének elnevezésénél a Gyüjteményegyetem elé a Magyar Nemzeti Múzeum történeti patinájú és »a nemzet lelkében gyökerezö« nevét helyezi, és a Gyüjteményegyetem Tanácsa önkormányzati jogait a Nemzeti Múzeum Tanácsára ruházza." 3 " Az 1934: VIII. törvény valójában a múzeumi szféra újabb erőteljes átalakítását eredményezte, melynek következményeképpen - fogalmazza meg a kérdés kutatója - „a bürokratikus irányítás visszanyerte felette hatalmát"? 12 Az új törvény által kialakított szervezet az összes országos múzeumot betagolta a Nemzeti Múzeum néven kreált intézményi struktúrába. Hóman értelmezése szerint a 19. század utolsó harmadában életre hívott új múzeumok- az Iparművészeti, Néprajzi, Szépművészeti - voltaképpen a múzeumügy nem kívánatos decentralizációját jelentették. Ezt a decentralizációt szerinte Wlassics Gyula a Múzeumi Tanács működtetésével már 1898-ban is ellensúlyozni kívánta, amivel - fejti ki Hóman - „a Nemzeti Múzeum egységének gondolata nyert kifejezést". Magyarország és Anglia példáját hozza fel, miszerint hazánkban épp úgy, mint Angliában, „a nemzeti társadalom hozta létre a sokáig egyetlen országos jellegű nagy közgyűjteményt, a Nemzeti Múzeumot, amely a magyar föld, a magyar szellem minden tudományosan becses értékét gyűjti, hasonlóan a British Museum-hoz, amely az angol birodalom értékeinek múzeuma. (...) Ennek a történeti fejlődésnek tulajdonítható, hogy a nemzeti nagy közgyűjteményeink fejlesztésében és vezetésében két vezető irányelv domborodik ki. Az egyik a gyűjtésnek már jelzett nemzeti iránya, a különleges magyar vonatkozású dolgok legteljesebb gyűjtésére irányuló törekvés, a másik pedig éppen a társadalmi alapításra való tekintettel az igazgatásban jelentkező önkormányzati szellem." ili Az 1934: VIII. törvény a könyvtárakon 305 1925-ből kelt tervezetét lásd: „Törvényjavaslat a tudomány fejlesztéséről és a tudományos intézményekről". Tervezet, Hóman Bálint példánya. Másolat: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Irattár, M 1334. A MMOK irattárából. 306 Hóman 1923, 7. 307 Hóman ismét kifejti azokat az elveket, melyeket beiktatásakor is vallott. Az idézet helye: Hóman 1937, 1. 308 Klebelsberg - és Hóman - kapcsolódásáról a németországi tudományos intézménytípusokhoz lásd: Palló 2002. A „kutató-múzeum", illetve a „nevelő-múzeum" (szovjet) típusának különbözőségeiről: Korek 1976, 74-78. 309 „A jövőben kerülnünk kell a Magyar Nemzeti Múzeum egységének erőszakos megbontására, s az együttesen kimondhatatlan értéket képviselő nemzeti gyűjtemények teljes szétválasztására irányuló, külföldi minták után induló kísérleteket. (...) Gondoskodni kell a miniszteriális bürokrácia személyi változásaitól független egységes természetű és állandó irányú centrális irányításáról, ami csupán egy autonóm szervezet keretében képzelhető el." Hóman 1937, 5. 310 Az 1934: VIII. tc. a MNM önkormányzati szervezetéről, Bevezetés. 311 Az 1934: VIII. tc. Indoklás 15. 312 Tőkéczky 1994, 39. 313 Az 1934: VIII. tc. a MNM önkormányzati szervezetéről. Bevezetés.
