Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

III. Ismeretterjesztés, tudományosság, intézményi autonómia: a kultúrpolitikai irányai 1894-től 1945-ig

és levéltárakon kívül voltaképpen három nagy múzeumi egységet sorolt be a Nemzeti Múzeum önkormányzati szervébe: az Országos Magyar Szépművészeti Múzeumot (III. pont); a Magyar Történeti Múzeum közös címébe foglalt Régészeti-Történeti-Iparművészeti Gyűjteményeket és a Néprajzi Múzeumot (IV. pont); valamint az Országos Természettudományi Múzeumot (V. pont). Ezek mellett létrejött a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége (KOF) is, mely a vidéki múzeumok felettes szerve lett.

314 Az új törvény szerint minisztersége mellett továbbra is Hóman töltötte be a Nemzeti Múzeum Tanácsának elnöki tisztét.

315 Az indoklás, miszerint a törvény voltaképpen „ismét szerves egységbe egyesíti a Magyar Nemzeti Múzeum különvált osztályait" (értve ezen az Iparművészeti, Néprajzi és Szépművészeti Múzeumokat), az érintett szervezeteknél visszatetszést keltett.

316 Nem csupán ezen értelmezés történeti hamissága folytán, mely nem ismerte el az idők során bekövetkezett decentralizációs folyamatok szakmai indokait és a specializálódás szükségszerű voltát, hanem mert az intézkedések erőteljesen érintették a Nemzeti Múzeum „osztályaivá" változtatott országos múzeumok mütárgyállományát.

317 A törvény továbbá kihatással volt az egyes múzeumi munkatársak sorsára is. A törvény végrehajtása során ugyanis a miniszter a Gyüjteményegyetem személyzetének bármely tagját áthelyezhette, kinevezhette, illetőleg „szabályszerű elbánás alá vonhatta" - ami a törvény nyelvezetében az elbocsátást jelentette.

31

" Az új gyűjteményi struktúrát Hóman 1938-ban ismertette a Nemzeti Múzeum Történeti Múzeuma - azaz a régi Nemzeti Múzeum - új múzeumi vezetőjében, katalógusában. E szerint 1934 és 1938 között a Nemzeti, ill. Iparművészeti Múzeum egyes osztályainak anyagát összeolvasztották, a legértékesebb magyar ötvöstárgyakat átadták a Nemzeti Múzeumnak, míg az előbbiben, azaz a „Nemzeti Múzeum Iparművészeti Tárában" csupán a magyar művészet analógiájául szolgáló külföldi ötvöstárgyak maradtak.

319 A Szépművészeti Múzeum az éremgyűjteményét adta át a Történeti Múzeumnak, s úgyszintén ide olvadt be az addig a Szépművészetihez tartozó Magyar Történelmi Képcsarnok gyűjteménye is. Más gyűjteményi részeket is hasonló módon szerveztek át.

320 A visszaemlékezések szerint egyes állományok átkerülését a Nemzeti Múzeumba maguk a gyüjteményvezetők, a Történelmi Képcsarnok esetében például Vayer Lajos kezdeményezte. Az utóbbi gyűjtemény átköltöztetése éveket vett igénybe, képanyaga csak a második világháború kitörésének előestéjén hagyta el az Akadémia képtári termeit.

321 A gyűjteményi egységek megbontásából, illetve a nem kellően dokumentált átszervezésekből eredő problémákkal ezek a múzeumok máig küszködnek.

322 A hangnemet, s a politikai viszonyokat is jól jellemzi az a rövid utasítás, mellyel gróf Zichy István, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, a Felsőház tagja, egy kétsoros levéllel elvonta az Iparművészeti Múzeum igazgatója, dr. Layer Károly jogát a kiviteli engedélyek kiadására.

323 Petrovics utódja Csánky Dénes lett, aki a jelek szerint jobban alkalmazkodott a hómani „vezérelvekhez". Csánky nem új szereplője a múzeumi területnek. Ahogyan felzúdulást keltett, hogy őt nevezték ki a Szépművészeti Múzeum élére, első hivatalba lépését is éles kritikák kísérték. Nem először vitatták múzeumvezetői alkalmasságát. Korábbi beosztásába is kétes körülmények között került. A főváros életének kiemelkedő korszakában, Bárczy István polgármesterségének idején, 1912-ben lett belőle az átszervezett Fővárosi Képtár helyettes vezetője. A Fővárosi Múzeum megalakítója és igazgatója a Nemzeti Múzeumból 1898-ban a fővároshoz átkerült Kuzsinszky Bálint régész volt. A Főváros képzőművészeti gyüjteményezési politikáját eleinte Kuzsinszky határozta meg, mely gyűjtés kimondottan a Főváros történetével kapcsolatos tárgyakra terjedt ki. A Bárczy-féle városvezetés e mellett önálló müpártolásra is törekedni kívánt, ezért 1910 táján Kuzsinszkyt háttérbe szorították. Ez után döntöttek a fiatal festő, Csánky Dénes kinevezése mellett. Csánky gyors előmenetelében az akkori megítélés szerint szerepet játszottak apjának, Csánki Dezsőnek, az Országos Levéltár nagytekintélyű igazgatójának, az Országos Magyar Gyüjteményegyetem ügyvezető alelnökének érdemei is. A főváros múzeumaiban Csánkynak eleinte nemigen nyílt lehetősége önálló vásárlásokra, a művészetpolitikát ugyanis a Képzőművészeti Bizottmány alakította ki. Ennek irányítója végső soron maga a főpolgármester, Bárczy István, illetve az elnöki ügyosztály élén álló Wildner Ödön, a Főváros szociálpolitikai és közművelődési osztályának vezetője.

324 A Bárczy-korszakban a könyvtárügy és a szociálpolitika területén - épp a Nietzschefordító Wildner nagy befolyása révén - szerepet kaptak a „Huszadik Század" és a „Társadalomtudományi Társaság" körüli, szociológiai érdeklődésű, fiatal értelmiségiek is.

325 Csánky nem 314 Az egyes gyűjteményi darabok, vagy osztályok átadásáról, illetve átvételéről más múzeumokba a Nemzeti Múzeum Tanácsa döntött. A Hóman-féle centralizációról lásd: Glatz 1988, 154, 167-168. 315 1934: VIII, 3 §. 316 így például Végh Gyula külön feljegyzésben tiltakozott a Felsőház Közoktatásügyi Bizottságának jelentése miatt, mely szerint az Iparművészeti Múzeum létrejöttének eredménye annak idején a Nemzeti Múzeum állományának megcsonkítása lett volna. Végh Gyula feljegyzése a Gyüjteményegyetem Igazgató Tanácsához 1934. IV. 28. Iparművészeti Múzeum, Adattár, 90/1934. 317 A törvény fogalmazása szerint Nemzeti Múzeum Tanácsa: „a jelen törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül a vallás- és közoktatásügyi miniszter által jóváhagyott szabályzatban megállapítja, hogy az Országos Magyar Gyüjteményegyetem szervezetében egyesítve volt közgyűjtemények, úgy mint a Magyar Királyi Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum és az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum anyagát, illetőleg egyes osztályait és gyűjteményeit a gyűjtés, feldolgozás és tudományos kutatás szakszerűségének, valamint az igazgatás és kezelés célszerűségének biztosítása érdekében miként kell az előző bekezdésben I.-V. alatt felsorolt intézmények között megosztani." 1934: VIII. §. 318 1934: VIII. 12 §. 319 Bárányné Oberschall Magda - Tóth Zoltán: Magyar Nemzeti Múzeum, Országos Magyar Történeti Múzeum. Vezető a történeti gyűjteményekben. Budapest, 1938. 320 Hóman 1929. 321 Rózsa, 1984, 1; Rózsa György: Vayer Lajos és a Történelmi Képcsarnok. In: Kat. Budapest MNG 1993a. 322 Egyes gyűjteményi részeket csak az 1960-as években leltároztak be, mely leltározás azért sem tünt sürgetőnek, mivel az Iparművészeti-, illetve Történeti Múzeum egyazon szervezetbe tartoztak. Fodor István: A Magyar Nemzeti Múzeum története és gyűjteményei. In: MNM 1992, 18; Pallos Lajos: Magyar Nemzeti Múzeum. In: Kat. Budapest OSZK 2002, 15. 323 „Értesítem Nagyságodat, hogy a jövőben a kiviteli engedélyek megadásának jogát az egységes eljárás kedvéért magamnak tartom fenn, illetve azoknak kiadását csak láttamozásom után engedélyezem. Fogadja Nagyságod őszinte tiszteletem nyilvánítását. Gróf Zichy István." Gr. Zichy István levele dr. Layer Károlyhoz 1934. aug. 24-én. Iparművészeti Múzeum Adattár, Irattár, 35/1934. 324 Erdei 1991, 85-87; Wildner szellemi hagyatékának töredékes része megtalálható az MTA Művészettörténeti Intézet Adattárában MKCS-C-I-141. 325 Erdei 1991. 15.