Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008

A kutatások kiszélesedett horizontja, valamint az évtizedes szakirodalmi munkálkodás tehát teljesen megváltoztatta azt a nemzeti önelvűség befolyása nyomán született - képet, amelyet a barokk kor kiemelkedő személyiségeinek, pl. Mányoki Ádámnak az életmüvét illetően örököltünk. Az újabb eredmények arról tanúskodnak, hogy a barokk kor festőinek működéséről akríbiával kialakított új szintézis összetettebb annál, mint amilyet a korábbi kutatások például a Mányoki-életmüről alkottak. Buzási Enikő 2003-ben közzétett Mányoki-monográfiája részletesen bemutatta a magyarországi kutatás korábbi állomásait, azt a folyamatot, ahogyan a szokolyai református lelkész fiából Rákóczi udvari festője lett, az európai királyi udvaroknál kifejtett tevékenységét nem is említve. Mányoki kapcsolata Rákóczival azonban csak a 19. század utolsó harmadában vált közismertté. A festő mindössze két ízben töltött el néhány esztendőt Magyarországon, s csupán a magyar történetírás Thaly Kálmán által jegyzett, a kuruc kor, illetve Rákóczi-kultusz szemlélete által meghatározott történelem-felfogásának hatására stilizálódott a magyar festőművészet egyik első, meghatározó személyiségévé.

1150 Az utóbbi két évtizedben a Mányoki személyével kapcsolatos, a korábbi ideologikus előfeltevések nélküli alapkutatás a festő berlini, drezdai, bécsi és magyarországi munkásságát illetően kimutatta a közép-európai királyi és fejedelmi udvarok reprezentációjának meghatározó igényeit az életmű alakulásában."

51 Mányoki stílusának jellegzetességei részben a szász királyi udvarnak a francia portréfestészet mintáit követő elvárásai, másrészt a holland festészeti hagyományok divatja nyomán alakultak ki.

1152 Magyarországi tartózkodásai idején festett portréi az itteni megrendelők konzervatívabb igényeinek feleltek meg. A két évtizedes alapkutatások eredményeivel Mányoki Ádám életmüvének kiállításán 2003-ban szembesülhetett a Nemzeti Galéria látogatója. A fentebb említett összefüggéseket már a katalógus címe is elárulta: Európa fejedelmi udvaraiban. Mányoki Adám. Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. A katalógusnak mind monografikus, mind pedig kulturhistóriai tanulmányai izgalmas betekintést nyújtanak az udvari életbe, s a megrendelők portréfestészettel kapcsolatos igényeibe."

53 A kiállítással egy időben a múzeum megjelentette a Mányoki életmüvével foglalkozó nagy monográfiát, Buzási Enikő munkáját."

54 Maradva a barokk kutatásánál, szintén közép-európai keretek között működött egy másik, külföldi származású, de végül nálunk Egerben letelepedett festő, ahogyan a hazai régebbi irodalom nevezte: Kracker János Lukács. Ellentétben a nála egy évtizeddel idősebb Mányokival, Kracker nem mozgott udvari körökben, munkái inkább egyes egyházi intézményekkel, szerzetesrendekkel, püspökökkel való kapcsolatai nyomán születtek. A Nemzeti Galéria a hetvenes évek végén mutatta be a festő újonnan felfedezett rajzait, oltárokhoz és más egyházi berendezésekhez készített vázlatait az „Hommage"-sorozat keretében.

1155 A kiállítás számára Jávor Anna dolgozta fel ezeket, hogy ezen a nyomon elindulva két évtized alatt majd kikerekedjen az eddig szinte ismeretlen, ám tipikus közép-európai művész egész életmüve. Ezt azután a szerző 2005-ben kiadott monográfiája mutatta be nagy részletességgel és erudícióval."

56 Az osztrák születésű Kracker széles földrajzi határok között tevékenykedett, hosszabb időn át Morvaországban élt, főművét Prágában alkotta, majd Magyarországon vállalt megbízásokat, hogy végül letelepedjék Egerben. Mint Bitskey István megjegyzi, pályaképe tipikus, hasonlatos Franz Anton Maulbertsch és Dorffmaister István életéhez: „ők hárman tettek talán a legtöbbet azért, hogy a török hódoltság utáni évszázadban a Duna-tájon otthonra leljen a művészet, a püspöki székhelyeken, szerzetesi központokban, de még a falusi templomokban is élő igény mutatkozzon az esztétikum, a vizuális kultúra alkotásai iránt"."

57 A barokk művészet elterjesztésében meghatározóak voltak a szerzetesrendek megrendelései, maga Kracker a domonkosoknak, ferenceseknek, kapucinusoknak, pálosoknak, premontreieknek is dolgozott, azután pedig Esterházy Károly egri püspök szolgálatába szegődött. Mint Kracker első monográfusa, Garas Klára megjegyzi, noha kiterjedt életmű ez, ám a hivatalos vagy akár udvari körök, a bécsi Akadémia vezető művészei alig vesznek tudomást a távolba szakadt pálya- és honfitársról.

1158 A Bitskey István által említett „triász" legismertebb tagjáról, Anton Maulbertschről már 1960-ban elkészült Garas Klára nagymonográfiája,

1159 s a Szépművészeti Múzeum 1974-ben kiállítással is tisztelgett életmüve előtt, szemléltetve magyarországi hatását is.

1160 A szintén inkább csak egyházi körökben mozgó „Dunatáji" alkotó, Dorffmaister István, illetve Stephan Dorffmaister munkásságát 1997-ben foglalta össze a Szombathelyi Múzeum emlékkiállítása."

61 A fentebb csak szemelvényesen ismertetett kiállítások kétségtelenül sokat tettek a közép-európai művészet megismertetéséért. Ugyanakkor nem tagadható, hogy az általuk rekonstruált „Közép-Európa-kép" egyben konstruált is, amennyiben az alapjául szolgáló földrajzi, kulturális elképzelések természetesen a jelen eseményeivel is összefüggtek. Pontosabban szólva kapcsolatban álltak az átalakuló Európa-képpel, az európai integráció folyamatával. A szélesebb értelemben vett, s az 1150 Thaly Kálmán több tanulmányt is szentelt az 1870-es években Mányokinak. Ld. Kat. Budapest MNG 2003, 74. 1151 1980-tól kezdve előbb Galavics Géza, majd Buzási Enikő tett közzé több tanulmányt. Galavics Géza: A Rákóczi-szabadságharc és az egykorú képzőművészet. In: Rákóczi-tanulmányok. (Szerk.: Köpeczi B.-Hopp L.-R. Várkonyi Á.) Budapest 1980, 465-510; Buzási Enikő: //. Rákóczi Ferenc mint mecénás. MTÉ XXXVII. 1988, 167-183; Buzási Enikő: Einige Kapitel aus dem Lebenswerk des Bildnismalers Adám Mányoki. A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1992-1996, 7-161; Buzási Enikő: Mányoki Adám könyvtára és képzőművészeti hagyatéka. MTÉ XLVI. 1997, 181-206; Buzási Enikő: Mányoki Adám tevékenységének rekonstrukciója Erős Ágost udvarában, a drezdai gyűjtemény 18. századi leltárai alapján. MTÉ XLVII. 1998, 67-113, 1152 A holland festészet a 18. századi divatjával kapcsolatosan lásd: Herrmann-Fichtenau 1983. A műre Szentesi Edit hívta fel figyelmemet. A szerző a holland festészet befolyása, illetve ennek divatja nyomán kialakuló festészet képviselői között sorolja fel Bogdány Jakabot, Orient Józsefet és több, Bécsben tevékenykedő festőt is. 1153 Lásd: Kalmár János, Harald Max és Buzási Enikő tanulmányait. Kat. Budapest MNG 2003. 1154 Buzási 2003. 1155 Kat. Budapest MNG 1979. 1156 Jávor 2004. 1157 Bitskey István: „Festés, faragás nálunk" (Jávor Anna: Johann Lucas Kracker). Hitel 18. 2005. 12. szám, 123-125. 1158 Garas 2005. 1159 Garas 1960. 1160 Kat. Budapest SZM 1974. 1161 Kat. Szombathely 1997.