Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - D. Együttműködés és integráció: Kelet- és Közép-Európa között, 1981-2008

A kutatások kiszélesedett horizontja, valamint az évtizedes szakirodalmi munkálkodás tehát teljesen megváltoztatta azt a ­nemzeti önelvűség befolyása nyomán született - képet, amelyet a barokk kor kiemelkedő személyiségeinek, pl. Mányoki Ádám­nak az életmüvét illetően örököltünk. Az újabb eredmények arról tanúskodnak, hogy a barokk kor festőinek működéséről akríbiával kialakított új szintézis összetettebb annál, mint ami­lyet a korábbi kutatások például a Mányoki-életmüről alkottak. Buzási Enikő 2003-ben közzétett Mányoki-monográfiája részle­tesen bemutatta a magyarországi kutatás korábbi állomásait, azt a folyamatot, ahogyan a szokolyai református lelkész fiából Rá­kóczi udvari festője lett, az európai királyi udvaroknál kifejtett tevékenységét nem is említve. Mányoki kapcsolata Rákóczival azonban csak a 19. század utolsó harmadában vált közismertté. A festő mindössze két ízben töltött el néhány esztendőt Magyar­országon, s csupán a magyar történetírás Thaly Kálmán által jegyzett, a kuruc kor, illetve Rákóczi-kultusz szemlélete által meghatározott történelem-felfogásának hatására stilizálódott a magyar festőművészet egyik első, meghatározó személyiségé­vé. 1150 Az utóbbi két évtizedben a Mányoki személyével kapcso­latos, a korábbi ideologikus előfeltevések nélküli alapkutatás a festő berlini, drezdai, bécsi és magyarországi munkásságát illetően kimutatta a közép-európai királyi és fejedelmi udvarok reprezentációjának meghatározó igényeit az életmű alakulá­sában." 51 Mányoki stílusának jellegzetességei részben a szász királyi udvarnak a francia portréfestészet mintáit követő elvárá­sai, másrészt a holland festészeti hagyományok divatja nyomán alakultak ki. 1152 Magyarországi tartózkodásai idején festett portréi az itteni megrendelők konzervatívabb igényeinek feleltek meg. A két évtizedes alapkutatások eredményeivel Mányoki Ádám életmüvének kiállításán 2003-ban szembesülhetett a Nemzeti Galéria látogatója. A fentebb említett összefüggéseket már a katalógus címe is elárulta: Európa fejedelmi udvaraiban. Mányoki Adám. Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. A katalógusnak mind monografikus, mind pedig kulturhistóriai tanulmányai izgalmas betekintést nyújtanak az udvari életbe, s a megrendelők portréfestészettel kapcsolatos igényeibe." 53 A kiál­lítással egy időben a múzeum megjelentette a Mányoki életmü­vével foglalkozó nagy monográfiát, Buzási Enikő munkáját." 54 Maradva a barokk kutatásánál, szintén közép-európai kere­tek között működött egy másik, külföldi származású, de végül nálunk Egerben letelepedett festő, ahogyan a hazai régebbi irodalom nevezte: Kracker János Lukács. Ellentétben a nála egy évtizeddel idősebb Mányokival, Kracker nem mozgott udvari körökben, munkái inkább egyes egyházi intézményekkel, szer­zetesrendekkel, püspökökkel való kapcsolatai nyomán születtek. A Nemzeti Galéria a hetvenes évek végén mutatta be a festő újonnan felfedezett rajzait, oltárokhoz és más egyházi beren­dezésekhez készített vázlatait az „Hommage"-sorozat kereté­ben. 1155 A kiállítás számára Jávor Anna dolgozta fel ezeket, hogy ezen a nyomon elindulva két évtized alatt majd kikerekedjen az eddig szinte ismeretlen, ám tipikus közép-európai művész egész életmüve. Ezt azután a szerző 2005-ben kiadott monográfiája mutatta be nagy részletességgel és erudícióval." 56 Az osztrák születésű Kracker széles földrajzi határok között tevékenyke­dett, hosszabb időn át Morvaországban élt, főművét Prágában alkotta, majd Magyarországon vállalt megbízásokat, hogy végül letelepedjék Egerben. Mint Bitskey István megjegyzi, pályaképe tipikus, hasonlatos Franz Anton Maulbertsch és Dorffmaister István életéhez: „ők hárman tettek talán a legtöbbet azért, hogy a török hódoltság utáni évszázadban a Duna-tájon otthonra leljen a művészet, a püspöki székhelyeken, szerzetesi közpon­tokban, de még a falusi templomokban is élő igény mutatkozzon az esztétikum, a vizuális kultúra alkotásai iránt"." 57 A barokk művészet elterjesztésében meghatározóak voltak a szerze­tesrendek megrendelései, maga Kracker a domonkosoknak, ferenceseknek, kapucinusoknak, pálosoknak, premontreieknek is dolgozott, azután pedig Esterházy Károly egri püspök szolgá­latába szegődött. Mint Kracker első monográfusa, Garas Klára megjegyzi, noha kiterjedt életmű ez, ám a hivatalos vagy akár udvari körök, a bécsi Akadémia vezető művészei alig vesznek tudomást a távolba szakadt pálya- és honfitársról. 1158 A Bitskey István által említett „triász" legismertebb tagjáról, Anton Maulbertschről már 1960-ban elkészült Garas Klára nagymo­nográfiája, 1159 s a Szépművészeti Múzeum 1974-ben kiállítással is tisztelgett életmüve előtt, szemléltetve magyarországi hatását is. 1160 A szintén inkább csak egyházi körökben mozgó „Duna­táji" alkotó, Dorffmaister István, illetve Stephan Dorffmaister munkásságát 1997-ben foglalta össze a Szombathelyi Múzeum emlékkiállítása." 61 A fentebb csak szemelvényesen ismertetett kiállítások két­ségtelenül sokat tettek a közép-európai művészet megismerteté­séért. Ugyanakkor nem tagadható, hogy az általuk rekonstruált „Közép-Európa-kép" egyben konstruált is, amennyiben az alapjául szolgáló földrajzi, kulturális elképzelések természete­sen a jelen eseményeivel is összefüggtek. Pontosabban szólva kapcsolatban álltak az átalakuló Európa-képpel, az európai integráció folyamatával. A szélesebb értelemben vett, s az 1150 Thaly Kálmán több tanulmányt is szentelt az 1870-es években Mányokinak. Ld. Kat. Budapest MNG 2003, 74. 1151 1980-tól kezdve előbb Galavics Géza, majd Buzási Enikő tett közzé több tanulmányt. Galavics Géza: A Rákóczi-szabadságharc és az egykorú képzőművészet. In: Rákóczi-tanulmányok. (Szerk.: Köpeczi B.-Hopp L.-R. Várkonyi Á.) Budapest 1980, 465-510; Buzási Enikő: //. Rákóczi Ferenc mint mecénás. MTÉ XXXVII. 1988, 167-183; Buzási Enikő: Einige Kapitel aus dem Lebenswerk des Bildnismalers Adám Mányoki. A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1992-1996, 7-161; Buzási Enikő: Mányoki Adám könyvtára és képzőművészeti hagyatéka. MTÉ XLVI. 1997, 181-206; Buzási Enikő: Mányoki Adám tevékenységének rekonstrukciója Erős Ágost udvarában, a drezdai gyűjtemény 18. századi leltárai alapján. MTÉ XLVII. 1998, 67-113, 1152 A holland festészet a 18. századi divatjával kapcsolatosan lásd: Herrmann-Fichtenau 1983. A műre Szentesi Edit hívta fel figyelmemet. A szerző a holland festészet befolyása, illetve ennek divatja nyomán kialakuló festészet képviselői között sorolja fel Bogdány Jakabot, Orient Józsefet és több, Bécsben tevékenykedő festőt is. 1153 Lásd: Kalmár János, Harald Max és Buzási Enikő tanulmányait. Kat. Budapest MNG 2003. 1154 Buzási 2003. 1155 Kat. Budapest MNG 1979. 1156 Jávor 2004. 1157 Bitskey István: „Festés, faragás nálunk" (Jávor Anna: Johann Lucas Kracker). Hitel 18. 2005. 12. szám, 123-125. 1158 Garas 2005. 1159 Garas 1960. 1160 Kat. Budapest SZM 1974. 1161 Kat. Szombathely 1997.

Next

/
Oldalképek
Tartalom