Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - C. Nyitás és transzfer. Az egyetemes művészet felé, 1976-2000

hanem a tárgyalt anyag modern, sokoldalú megértésének elősegítése is. A korábbi katalógustípus bevezető szövegei - különösen a történeti katalógusok esetében - már a második világháborút megelőző időktől kezdve a hetvenes évekig, legtöbbször a kiállítás kultúrpolitikai céljainak ismertetésére, nemegyszer brosúraízü bevezető szövegekre korlátozódtak.

977 Noha a művészeti kiállítások esetében - különösen 1957 után - a korábbiakhoz hasonló, ideologikus „Útmutatók"

978 fokozatosan háttérbe szorultak, a katalógusok jellege mindig is szoros viszonyban állt a kultúrpolitika szándékaival.

979 A katalógusok formája, illetve az azokban megjelenő egy- vagy többféle tárgyalási szempont pontos jelzője a történelemfelfogás változásának, illetve a történeti emlékanyag szemléletében megnyilvánuló pluralizmus elfogadásának. Ez a folyamat jól követhető a Magyar Nemzeti Galéria kiállítási katalógusainál is. Az Osztrák Nemzeti Galériával közösen rendezett, a szolnoki művészetet bemutató kiadványról (1975) fentebb már szóltunk. A Galéria önállóan szervezett kiállításai esetében a többszerzős, publikációszámba menő, legkorábbi katalógusok közé sorolható a Voit Pál, Mojzer Miklós és Buzási Enikő által jegyzett Barokk tervek és vázlatok (1981),

980 a már említett, és az MTA-val közösen rendezett két kiállítás a felvilágosodás koráról, illetve a 19. század művészetéről.

981 A maguk idejében ez utóbbi rendezvényeket „tanulmányi kiállításoknak" nevezték, talán azért is, mert a kiállítás kivitelezésének módja nem fejezte ki az anyag feldolgozottságának mértékét és súlyát. Az ismeretlen müveket felsorakoztató, korai tárlatok közé tartozik a magángyűjtemények anyagából 1981-ben rendezett kiállítás is, melynek műtárgyait a Szépművészeti Múzeum, illetve a Nemzeti Galéria munkatársai vállvetve dolgozták fel a katalógus számára.

982 E nyolcvanas évek elején készült kiadványok alapján úgy tűnik, a tárgyak alapos feldolgozottsága és bemutatásuk a katalógusokban csak fokozatosan vált követelménnyé. A nyolcvanas évek közepétől - a külföldi példákhoz hasonlóan - a Nemzeti Galéria által kiadott katalógusok már nem csupán a kiállítást kísérő információs füzetek voltak, hanem mutatós kiadványok, mondhatni tanulmánykötetek vagy tudományos publikációk. A korábbiakhoz képest a kiállítások rendezésébe bevont külső szakértők köre is kiszélesedett.

981 A testvérmúzeumok, mint például a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum, a Budapest Történeti Múzeum, a Pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársai, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének szakértői, továbbá történészek, irodalomtörténészek, vagy akár könyvtári szakemberek egyaránt szerzői lehettek a múzeumi katalógusoknak: az interpretáció mintegy kiszabadult a szűken vett múzeumi kutatások szférájából. Az így kialakított kiadványtípus lehetőséget adott az eltérő szakmai, szemléletbeli hagyományok szembesítésére, valamiféle belső diskurzusra is, anélkül, hogy - mint például egy monográfia esetében - az egységes szemlélet, netán az ideológiák azonossága kívánalom lett volna.

984 A Jelenkori Gyűjtemény a nyolcvanas években A Várban elhelyezkedő Nemzeti Galéria, mint fentebb már utaltunk rá, az állami irányítás elvárásainak megfelelően, nem csupán történeti anyagot őrző múzeum volt, hanem ellátta a Modern Képtár funkcióját is. A palota épületébe beköltözve lehetőség nyílott a kortárs gyűjtemény felállítására és fejlesztésére.

985 A gyarapításra nagy szükség is volt, hiszen a múzeum jórészt állami vásárlásokból eredő jelenkori művészeti állománya korántsem szerves gyarapítás nyomán épült fel, hanem, mint erről fentebb már szó esett, az állami müpártolás eredményeképpen. Az állami vásárlások módszerében 1981-ben változások következtek be. A vásárlás céljára szánt minisztériumi összegeket egyesítették a Művészeti Alapnál rendelkezésre álló kerettel. A megnagyobbodott források felhasználásáról a Művelődési Minisztérium Képzőművészeti Osztálya döntött, az illetékesekkel, köztük a múzeumok képviselőivel történő konzultáció után.

986 Mivel a tranzakciók szakmai-pénzügyi lebonyolítása a Képző- és Iparművészeti Lektorátus feladata lett, ezt a formát „lektorátusi", vásárlásoknak nevezték.

987 A vásárlásokra beérkezett anyagot legtöbbször a Nemzeti Galériában fogadták, s állították ki a zsűrizés lebonyolításának idejére. A kiállított és a „beküldéscs" anyagból lehetősége nyílott mind a fogadónak, mind pedig a többi múzeumnak, hogy megjelölje a megszerezni kívánt darabokat. Később ajánlatot is tehetett a minisztériumnak a nem beküldött, műtermi darabok megvásárlására.

988 Az állam által megvásárolt többi tárgyat raktározták, többségük sorsáról később döntöttek.

989 977 A háború előtti katalógusok közül említsük meg a Nemzeti Múzeum 1938-ban kiadott katalógusát, a háború utániak közül a Fővárosi Képtár A magyar művésze! haladó hagyományai (1951, Végvári Lajos) című katalógusát, mely a művészeti anyagot a kor elvárásainak megfelelően történeti korszakok szerint tagolja. 978 Az ötvenes évek speciális kiadványait nevezték Útmutatónak. Ld.: Aradi Nóra: A Magyar történeti festészet fejlődése. Útmutató a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára. 1954. 979 Ez a megállapítás nem kívánja a katalógusokban szereplő szerzők szakmai hitelességét vitatni. így pl. a Szépművészeti Múzeum 1964-es A reneszánsz kor művészete Magyarországon című kiállítását a korszak legjobb szakértőiből álló bizottság szervezte, viszont a kisalakú katalógus öt oldalra terjedő, szűkszavú szövege szerző nélkül jelent meg; így korántsem állt egymással arányban a kiállítás, illetve a katalógus súlya és jelentősége. Ez az aránytalanság pedig pontosan megmutatja, hogy a kultúrpolitika számára milyen volt az esemény értéke, s ezzel állt arányban a finanszírozási hajlandósága is. 980 Kat. Budapest MNG 1981c. 981 Kat. Budapest MNG - MTA Művészettörténeti Kutató Csoport 1980 (Szabolcsi Hedvig - Galavics Géza) és 1981 (Szerk. Szabó Júlia - Széphelyi F. György). 982 Kat. Budapest MNG 1981a (Mravik László - Sinkó Katalin). 983 A korábbi praxis szerint a kiállítás rendezője és a katalógus előszavának szerzője legtöbbször azonos személy, a múzeum egyik munkatársa vagy maga az igazgató. A többszerzős katalógusoknál bizonyos mértékig elválik a rendező és a katalógus szerkesztőjének személye. 984 Marosi 1997. 985 Az osztályt sokáig Mai Magyar Osztálynak nevezték, mintegy szembeállítva a Régi Magyar Osztály elnevezésével. (Később: Jelenkori Gyűjtemény) 986 A könyvjóváírással átadott művek a minisztérium Képzőművészeti Osztályának megbízásából a Képző- és Iparművészeti Lektorátuson keresztül jutottak a múzeumokba. A Képzőművészeti Osztály saját, korábbi vásárlásaiból is átadott a Galériának egy kisebb, a múzeum munkatársai által kiválasztott kollekciót. A nyolcvanas években a Jelenkori Gyűjtemény kezdeményezésére sikerült néhány fontos tárgyat megszerezni a hatvanas évekből. Például Csernus Tibor Lehel téri piac című müvét 1989-ben. Méhes László Langyos víz című festményét 1992-ben vette meg a gyűjtemény a minisztérium támogatásával. A helyzetről átfogóan: Kovács 1994. 987 A művészeket értesítették a vásárlási helyszínként kijelölt - többnyire „országos", illetve „szakmai" - kiállításokról, valamint az ún. „kétmilliós" vásárlások idején megszokott, a művészeti szervezetek által változatlanul követelt „bcküldéses" alkalmakról. Keszthelyi 2001, 19. 988 Horváth György közlése. 989 Azokat a műveket, amelyekre a múzeumok nem tartottak igényt, a minisztérium különböző közintézményeknek juttatta.