Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)
VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - C. Nyitás és transzfer. Az egyetemes művészet felé, 1976-2000
értői és tudományos funkcióik megerősödtek. Ekkor teljesedhetett be a „múzeummá válás" iránti óhaj a Nemzeti Galériában is, amely óhajt, mint fentebb utaltunk rá, először 1981 táján éppen itt fogalmaztak meg. A törvényi változások óta eltelt húsz esztendő újabb kérdéseket vetett fel a kulturális örökség területén. Úgy tűnik, hogy a törvényi szabályozás mintegy megelőzte a kulturális örökség védelmének szélesebb körű társadalmi elfogadását. 956 A múzeumügy egységének gondolata is mintha háttérbe szorulna, legalábbis erre utal, hogy újabban az össz-múzeumi gondok nem az államigazgatás szintjein, hanem inkább a civil szférába szorulva jelennek meg. Példa lehet erre a 2005 januárjában megalakult Országos Közgyűjtemények Szövetsége (OKSZ), amely aggodalmát fejezte ki a 2006-ban közzétett kormányhatározat miatt, mivel az nem tekintette prioritásnak a múzeumok gyűjtemény-fenntartó tevékenységét. 957 A múzeumigazgatók állásfoglalása szerint súlyos probléma, hogy a kultúrpolitika hangos propagandaakciói ellenére lényegében nincs megfelelő keret a múzeumok gyűjteményeinek gondozására, őrzésére, fejlesztésére és restaurálására: azaz a múzeumok alapvető feladatainak ellátására. 958 Hogy a nemzeti képtár hogyan, s miképpen töltötte be feladatait az átmenetet jelentő 1980-1997 közötti időkben, arról alább fogunk szólni. Előbb azonban fel kell villantanunk azokat a változásokat, amelyek a kiállítási szokások terén az 1980-as éveket követően következtek be. A kiállítási mód változásai A múzeumokban folyó munkáról, az ott dolgozók esztétikai és történeti felfogásáról legtöbbet a nyilvános megjelenés, a kiállítás árul el. A kiállítások rendezésének metódusa a 20. század hatvanas éveitől kezdve önálló kutatások tárgya lett. Elsőként Georg Friedrich Koch 1967-ben kiadott művét kell megemlíteni, melynek nyomán azután számos szerző foglalkozott a múzeumi kiállítások történetével, azok változásaival és tartalmával, a rendezők szándékaival. 959 Kutatásainak eredményeit Koch röviden összefoglalta az 1983-ban, Bécsben megrendezett XXV. nemzetközti művészettörténeti kongresszuson (CIHA) is; a kiállítási módokra vonatkozó kategóriái azóta általánosan elfogadottá váltak. 960 Ebben az esztendőben a magyar kutatók is bekapcsolódtak a különböző kiállítástípusok feltárásába. 961 A nyolcvanas évektől kezdve már nem csupán a múzeumi anyag feldolgozottsága tekintetében volt a változás megragadható, hanem a kiállítások módjában is. A Nemzeti Galéria-beli rendezvényeknél mind a hatvanas, mind a hetvenes években voltaképpen tovább élt a korábbi évtizedek ízlése, a rendezők fehér falak iránti, modernista elkötelezettsége. 962 Ez a jelenség azért is megérdemli a figyelmet, mert a festetlen falak alkalmazása nemcsak az ornamentika vagy a szín hiányával volt azonos, hanem önmagában is szimbolikus értéket hordozott: bevezetésének hátterében az ornamentika tagadásával, a modernség higiénikus eszméivel, az újklasszicizmus képzetkörével, a népi és szociális építészettel kapcsolatos teóriák húzódtak meg. 963 A Nemzeti Galéria munkatársai a mérnöképítészet által preferált „fehér falak" hagyományának megfelelően tehát kedvelték a világos, semleges és modern enteriőröket. 964 A fehér fal izolálta egymástól az alkotásokat, s ez az izoláció a szemlélő számára kvázi szakrális élmény hordozója lett. A műalkotások között távolságot tartó és a szakralitás egyszeriségét hangsúlyozó bemutatási mód egyenes következménye volt annak a ritualizáló szándéknak, amely korunkban - Walter Benjamin nyomán fogalmazva, a „sokszorosított képek korában" 965 - az „Eredetivel" való szembesülés aktusát kiemeli a reprodukciók és mozgóképek tömegével való találkozás megszokott alkalmai közül. 966 Az ilyen enteriőrök berendezésekor zavarólag hatottak a történeti épületek meghatározó díszítményei, ezért a rendezők ezek eltávolítására törekedtek. Jól megfigyelhető ez például azon a fotográfián, amelyen a Fővárosi Képtárban (Károlyi-palota) Pogány Ö. Gábor és Fehér Zsuzsa látható egy modern képkiállítás rendezése közben (1948). Mellettük a padlóra helyezve áll a terem eredeti barokk csillárja, melyet nyilván feleslegesnek találtak, s ezért leemelték a helyéről. A fehér falak a modernizmus ízlésének feleltek meg, s ez vált általánossá az ötvenes és hatvanas években is. A belsőépítészek és kiállításrendezők mindenütt „bauhausos" fehér tereket hoztak létre, lett légyen szó a Műcsarnok Munkácsy-kiállításáról, vagy a Szépművészeti Múzeum egyes termeiről. 967 Meg kell jegyezni, ez a kiállítási mód határozottan eltért a Szépművészeti Múzeum korábbi, még a húszas évek végén is szokásos rendezéseitől. A fennmaradt kiállítási fotók tanúsága szerint Petrovics Elek, alkalmazkodva a korábbi művészek valamikori igényeihez, akik színes terek számára komponálták műveiket, még az Új Magyar Képtár 1928-as rendezésénél is színes tapétát alkalmazott a képek mögé. A képek felfüggesztése terén viszont a már a századfordulón bevezetett 968 - azaz nem szoro956 Fekete 2005. 957 Alapító tagjai az 1997. évi CXL. sz. törvényben felsorolt 14 országos múzeum, mint jogi személy. Az OKSZ alapvető célja a nemzeti kulturális örökség megőrzését szolgáló magyar közgyűjtemények társadalmi elismerésének emelése. 958 In: www.oksz.eu/pdf/OKSZ állásfoglalás 2006-2009-02-17. 959 Koch 1967. 960 Koch 1986, 147-160. 961 Az említett bécsi kongresszus 4. szekciójában magyarországi és nemzetközi példákat mutatott be Bodnár Éva, Geskó Judit és Marosiné Szabó Júlia is. In: Akten 1986. 962 A mérnöképítészet díszítés-ellenességéröl és a fehér falak értelmezésről a 20. század elején lásd: Mark Wigley: White Walls, Designer Dresses. The Fashioning of Modern Architecture. Cambridge, Massachusetts 1995. 963 A kiállítási enteriőrök változásairól a századfordulón: Frodl 1987, 253-263; Moravánszky 1998, 251-355. 964 A rendelkezésre álló néhány enteriőrkép nem ad lehetőséget a fehér falak alkalmazásának pontos datálásra, amely jórészt a helyszíntől függött. Még 1932-ben a Nemzeti Szalonban a KUT és UME közös kiállításának felvételén is látható, hogy Dési Huber István képei színes falakon lógnak. Ld.: Merítés a KUT-ból. Jubiláris kiállítás Haas Galéria 2006. október-november, 4. 965 Walter Benjamin ismert megfogalmazására utalok: „Az eredeti mü Itt és Most-ja alkotja valódiságának fogalmát." Lásd: Das Kunstwerk in der Zeit seiner technischen Reproduzierbarkeit. 1936. Magyarul: http://aura.c3.hu/walter_benjamin.html 966 Mai, 1986, 33-42. 967 A Régi Képtárnál jórészt megtartották a falak Petrovics idejében kialakított stílusát. 968 A modern rendezés először 1902-ben a bécsi Secessionban a Josef Hoffmann által megrendezett Beethoven-tárlaton valósult meg, ahol a belsőépítész a teljes enteriőrt alárendelte a kiállítás témájának: a „zene hatalmának". Hoffmann itt stílusában egységes - kvázi szakrális - teret alkotott.
