Horváth György – Király Erzsébet – Jávor Anna - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008. 26/11 (MNG Budapest 2009)

VI. A Magyar Nemzeti Galéria korszakai - C. Nyitás és transzfer. Az egyetemes művészet felé, 1976-2000

rendelkezzenek hatósági jogkörrel, „sehol sincs kodifikálva".

946 Nem gondolt arra, hogy kodifikálásra nem is volt szükség, hiszen a népi demokrácia jogfelfogásában mintegy elmosódtak az államigazgatás szervezeteinek határai, mondhatni minden szervezet valamiképpen részét alkotta a nép államának. Ez vonatkozott a múzeumi ügyekre is.

947 A jogszabályváltozások nagy „forgási sebessége" folytán a jogrend jelentős mértékben bizonytalanná vált, normatív jellegük csökkent; a jogszabályok egyrészt elvont elvekből, másrészt túlrészletezett technikai normákból állottak. Azáltal, hogy a tvr. a múzeumok feladatai közé közigazgatási feladatokat sorolt, illetve a miniszteri hatásköröket „leosztotta" az országos múzeumokra, lényegében korábbi helyzetüktől eltérő, idegen jogi státusba helyezte azokat.

948 A szóban forgó jogintézkedések - védelem alá eső - tárgyait, köztük a társadalmi szervezetek, valamint a magántulajdonosok birtokában lévőket is, az 1963-as idézett törvény „muzeális emléknek" nevezte, mely elnevezés is arra utalt, hogy ezek helye vagy értéke a múzeumhoz, a muzealizációhoz köthető. 1989 után a „muzeális értékre" vonatkozó terminológia már nem illeszkedett volna a nemzetközi jog műemlékvédelemmel, kulturális értékekkel kapcsolatban használatos fogalmaihoz. A nyugati demokráciákban ugyanis nem a „muzeális érték", hanem a „kulturális tárgyi örökség" (cultural heritage) kifejezést használják, nem téve különbséget a védelem (protection) során az ingó és ingatlan kulturális örökség tárgyai között, s egyként magába foglalva a nemzeti és az egyetemes kultúra tárgyait.

949 A kilencvenes években a magyar államigazgatás kifejezett szándéka volt az, hogy e téren is harmonizálja a magyar és az európai jogrendszer szempontjait és szóhasználatát, annak ellenére, hogy a kulturális örökség védelmének szabályozásai mindenütt nemzeti keretek között valósultak meg.

950 A fentebb idézett, hatályos magyar törvények legnagyobb hiányossága a műemléki és múzeumi védettség szabályainak, felügyeleti rendszerének, államigazgatási helyének összehangolatlansága volt.

951 1989 után tehát főként az európai jogharmonizáció kényszerítette ki az újabb műemléki és ingó kulturális javakra vonatkozó törvények megalkotását. Az 1997-ben közzétett műemlékvédelmi törvény (LIV.) az épített környezet védelmét tűzte ki célul, míg az ugyanekkor születette muzeális intézményekről a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről címet viselő törvény (CXL.) a műemlékek ingó tartozékaival, a könyvtári dokumentumokkal, és egyéb kulturális javakkal, valamint a múzeumokkal foglalkozott. Altalánosságban elmondható róla, hogy feladatául tekintette azokat az intézményi és finanszírozási garanciákat is megadni, amelyek stabil alapokra helyezhetik a magyar kultúra szóban forgó szegmenseit. A törvény nagy jelentőségű volt abban a tekintetben, hogy szétválasztotta a védelem hatósági és szakértői szintjeit. Az előbbi számára államigazgatási keretek között működő intézményeket hozott létre, utóbbiakra hárult a döntések tudományos hátterének biztosítása. Az 1997. évi CXL. sz. törvényt hamarosan újabb követte. A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. sz. törvény integrálta a műemlékvédelem és az ingó kulturális javak védelmének addig elkülönülő szféráit, az államigazgatási feladatok ellátására új hatóságot hozva létre.

952 A fentebb idézett, több lépcsős törvényi szabályozás nem egyszerűen a védelem állami feladatait tűzte ki elvi szinten, hanem a lényegében alapul kívánt szolgálni a kiemelkedő kulturális javak új típusú nyilvánosságának megteremtéséhez is.

953 Fontos mozzanat, hogy a kulturális javak feltárásával foglalkozó szakértői munka egy olyan, múzeumok közötti integráció, vagy szervezet feladatává lett, amely a későbbiekben alapja lehet az 1900-tól kezdve különböző nevek alatt funkcionáló Múzeumi Kollégium vagy Tanács létrejöttének. Egy olyan, a múzeumok és az államigazgatás között működő szervezetnek, amely talán képes lehet az egyes múzeumok részérdekein túlmenően a múzeumügy egészének szakmai állásfoglalásait is megfogalmazni, akár az államigazgatás fórumaival szemben is.

954 Megjegyzendő, hogy a változások 1997 után nemcsak a törvények szintjén vagy az új intézmények megalakulásával következtek be, hanem az egyes műalkotások, „kulturális javak" megítélésében is. A védelem terén a korábbi szakértői gyakorlatot felváltotta egy tudatosabb, a müvek egyediségét, történeti hátterüket, dokumentumértéküket egyaránt figyelembe vevő, új típusú értékszemlélet is.

955 Az 1997. évi CXL. sz. törvény és az azt követő törvényi szabályozások jelentősége abban állt, hogy mintegy lezárta a szocialista múzeumügy korszakát, azaz megszűnt a múzeumok hatósági jellegű szerepvállalása, miközben hagyományos szak946 Az OMT 1967. október 6-án felvett jegyzőkönyve. MNG Adattár, ltsz.: 24.400/2006, 121. dosszié, 7. sz. dokumentum, 9. oldal. 947 Hencz 1962. 948 Az itt szóban forgó, a múzeumok jogállását is meghatározó törvények voltaképpen a muzeális emlékek védelméről szóló 1963. évi 9. számú tvr. végrehajtásáról intézkedő 2/1965. (I. 8.) MM számú rendelet későbbi kiegészítéseit jelentették: a 17/1970. (XI. 29.) MM számú, a 2/1975. (III. 7.) KM számú, a 3/1977. (III. 29.) KM számú, valamint a 18/1981. (XII. 5.) MM számú rendelettel egységes szerkezetbe foglalt szövege volt érvényes a rendszerváltás utánig. Ennek 10,§-a szól arról, hogy a műalkotások, történeti érdekű tárgyak védetté nyilvánítása és a kiviteli engedélyek kiadása a felügyeletet ellátó miniszter által kijelölt országos múzeumok feladata. 949 Egy újabb szemléletű műtárgyvédelemmel foglalkozó törvény kidolgozásának előmunkálataival kapcsolatban lásd: Sinkó Katalin - Szabó László: A védettség és kiviteli engedélyezési eljárás végrehajtásáról. Szempontok egy korszerű törvény megalkotásához. Kézirat 1993, MNG Adattár. A kulturális tárgyak védelmének kérdéseivel az UNESCO ajánlásai már ezt megelőzően foglalkoztak, Id.: Lyndel V. Prott - Patrick J. O'Keefe: Law and the cultural heritage. University of Sydney, 1984; Uök: Handbook of national regulations concerning the export of cultural property. Paris: UNESCO, 1988; Buzinkay Péter: Műtárgyvédelem és az Európai Unió. A kulturális javak védelme és Magyarország uniós csatlakozása, http://www.koh.hu/index.php?_url=mutargy/EU.htm&_mp=mutargy&_amp=KKT; Uő: Az UNESCO és a műtárgyak védelme. Műtárgyvédelmi kérdések az UNESCO közgyűlésén és az 1970. évi UNESCO Egyezmény Részes Államainak szakértői találkozóján. Örökségvédelem VII. 2004. I. szám, 5-6. 950 Buzinkay 2007. 951 A műemlékvédelem az Építésügyi Minisztérium alá, az ingó javak védelme a Művelődési Minisztérium, illetve a háttérintézményeit alkotó országos múzeumok jogkörébe tartozott. 952 2001. évi LXIV. sz. törvény létrehozta a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt. A 2001. évi LXIV. sz. törvény a kulturális örökség körébe tartozó tárgyak nyilvántartását a tulajdonlás tekintetében kifejezetten szakhatósági feladatnak tekinti (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal: KÖH). 953 Sinkó 1994a. 954 Döntései előtt a KÖH igénybe veszi vagy veheti az országos múzeumok kulturális tárgyakra vonatkozó szakértői munkáját, ezek előkészítéséhez pedig létrehozta a Kulturális Javak Bizottságát (KJB). amely néhány országos múzeum (Magyar Nemzeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria), az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Országos Levéltár, a Magyar Tudományos Akadémia, ill. a Műtárgy- és Régiségkereskedők Szövetségének delegáltjaiból áll. 955 „Első a védési elvek között, hogy csak kulcsművekre alkalmazzuk őket. " Beszélgetés Király Erzsébet művészettörténésszel, a Magyar Nemzeti Galéria szakértői ügyekért felelős főmunkatársával. Örökségvédelem I. 2006. 4. szám, 206-210.