Veszprémi Nóra - Jávor Anna - Advisory - Szücs György szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2005-2007. 25/10 (MNG Budapest 2008)

STUDIES - TÓTH Sándor: A Magyar Nemzeti Galeria 11-12. századi kőfaragványai (részlet)

28. Szirénes oszlopfő Borosjenőről. MNG (13 - kiállítva: MNM) lota jöhetne számításba, ami az esztergomi fejezeténél legfeljebb kevéssel régibb [1150 körüli] keletkezésre utalhatna.

26 Medvevár 1250 körül épült, de az itt tárgyalt oszlopfőt alighanem téves azonosítás alapján származtatták onnan.

27 Az itáliai példák közül a monrealei, amely jól keltezhető építészeti együttes része, nyilván 1180 körüli.

28 Ez a modenai darab szempontjából is irányadó. A Ghirlandinát a második szintjén látható, hevenyészetten és ügyetlenül bekarcolt, többféleképpen értelmezhető felirat alapján éppen 1169-re vagy 1179-re is lehetne keltezni, de más megfontolások alapján akár jóval korábbra is tehetnénk. Megbízhatóbb alapot nyújtanak a negyedik szint fejezeteinek stílusösszefüggései, amelyek viszont az említett dátumokhoz közeli időszak mellett a 13. század korai évtizedeit is kínálják keltezési lehetőség gyanánt.

29 A New York-i oszlopfő keltezésére nézve megadott tág időszakot - 12-13. század

30 - alapos stílusvizsgálat nélkül nemigen lehet szűkíteni. Az esztergomi fejezet tehát, ahogy eddig is tudtuk, a vele formailag közelebbről összefüggő darabokkal együtt a késői romanika termékének tekintendő. A pécsi oszlopfőt (7) ugyanakkor a székesfehérvári szarkofághoz fűződő többféle kapcsolat és az a feltételezhető körülmény, hogy e mű átfaragás útján az 1083-ban végrehajtott szentté avatásokkal összefüggésben keletkezett,

31 jóval korábbi időszak felé vonzza. Az említett fehérvári kétlevélsoros fejezettöredék nyilván ugyanehhez az időszakhoz tartozik. E megállapításoknak megfelel az a kép, ami a félpalmettapároknak a vélhetően a zselicszentjakabi példányokkal [az 1060-as években] kezdődő hazai elterjedéséről alkotható, továbbá az a néhány mozzanat is, ami a pécsi oszlopfő és pécsváradi, valamint pilisi és visegrádi töredékek közötti összefüggésre vall. Mindez hozzáadandó a gerinctagos levelű fejezetek stíluskörének fentebbi [1. fejezet] jellemzéséhez, amely szerint e kört az egy- és kétsoros palmettafrízek hazai elterjedésével kapcsolatos jelenségek alkotják. Csak a pécsi állatfőkct az óbudai domborművei (10) összefűző vonás látszik eltérő időrendi vonatkozásúnak: az utóbbi darab minden bizonynyal az előbbivel kapcsolatos korai stíluskör és a növényevős fejezetek esztergom-zágrábi csoportja közé illeszthető.

32 A hazai kétsoros palmettafrízek alaptípusának esetében az egyetlen ismert külföldi párhuzam [bemutatva az 1. fejezetben] mintegy száz évvel későbbi felhasználást bizonyít. A pécsi oszlopfő szinte ugyanennyivel korábbi lehet, mint motivikus képletének többi említett előfordulása. C. Szirén és hal A borosjenői oszlopfő (13) kompozíciója (28. kép) egészében véve nem ismétlődik a hazai emlékanyagban. Sőt, halak Árpádkori kőfaragványainkon talán elő sem fordulnak másutt. Gerevich Tibor székesfehérvári korlátpillér „ókeresztény" ábrázolásaira hivatkozik ezzel kapcsolatban, hasonló szimbolikus összefüggést tételezve fel mindkét esetben.

33 De hát a korlátpillér Krisztusmonogramja fölött talán nem ugyanaz az ábrázolás tartalma, mint a borosjenői szirén (13) mellett. Ez az alakzat - a kettős halfarkát felfogó mesés tengeri lény

34 - gyakoribb a hazai emlékanyagban. Gerevich még két kőbe faragott és egy festett példát mutatott be. A festett pécsi példa hiányos: felöltözött alak felső részét mutatja, amint jobbjával halfarkat emel maga mellé. A két faragott példa 29. Szirénes gyámkő. Pécs, Dómmúzeum 30. Féloszlopfő szirénes részlete. Esztergom, 31. Vállkő Dombóról, szirénes oldal Vármúzeum Újvidék, Vajdasági Múzeum . "ff-