Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - RÉVÉSZ Emese: Egy esemény ábrázolásainak anatómiája. Lamberg gróf meggyilkolása 1848. szeptember 28-án

RÉVÉSZ EMESE Egy esemény ábrázolásainak anatómiája LAMBERG GRÓF MEGGYILKOLÁSA 1848. SZEPTEMBER 28-ÁN A történés és a róla szóló elbeszélés természete alapvetően különböző. Az utóbbi mégis szükségszerű, mert az elbeszélés az események megértésének, feldolgozásának és továbbításának nélkülözhetetlen eszköze. Feladatának annál is inkább képes eleget tenni, mert a reprodukció ígéretét hordozza, sikeresen palástolva valódi, rekonstruáló voltát. Mivel az esemény nem koherens egység - Paul Veyne megfogalmazása szerint nem „geometriai létező" -, már puszta behatárolása, megnevezése is újraszervezését igényli: 1848. szeptember 28-án Pest-Budán számtalan cselekmény történt, ezek közül azonban csak korlátozott számút formáltak az elbeszélések eseménnyé, és e körön is kiemelkedő jelentőséget nyert Lamberg Ferenc meggyilkolása.

1 Minthogy a történésekből és cselekvésekből kikristályosodó esemény létideje a jelen, lezajlását követően azonnal önmagában jelentés nélküli történésszilánkokra hullik szét. A vágyott egység helyreállításának (vagy megalkotásának) eszköze a múltbéli történések töredékeiből jelen idejű elbeszélést formáló emlékezet, amelynek szelektív és konstruktív természete nyilvánvalóvá teszi, hogy minden elbeszélés csupán kísérlet az esemény megközelítésére, minthogy bármely esemény egészének leírása lehetetlen.

2 Az utókor (és a történettudomány) a leírások és ábrázolások egy részét olyan forrásként kezeli, amely többé-kevésbé hitelesen tükrözi az eseményeket, és amelyek együttese a történtek megközelítőleg teljes és hiteles rekonstrukciójával kecsegtet. A konkrét tárgyakon elvégzett „mintavételek" azonban cáfolják ezt az álláspontot: az elsődleges források összességéből nem rajzolódik ki az esemény „teljessége", sőt minél nagyobb nagyításban szemléljük vizsgálatunk tárgyát, annál nyilvánvalóbb lesz a homályos pontok sokasága. Az utóbbi évek történetfilozófiai, narratológiai kutatásai minden történeti jellegű diszciplína számára megfontolandók, hiszen rámutatnak arra, hogy az értelmező jelleg minden elbeszélés szerves része.

3 Mindez arra készteti a kutatót, hogy egy esemény ábrázolásait ne a rekonstrukció potenciális eszközeként, hanem a kutatás tárgyaként szemlélje, és célja ne az „elveszett egész" helyreállítása, hanem az eseményhez kötődő megnyilvánulások természetének vizsgálata legyen. Ebből a perspektívából a (képi) hitelesség fogalma megszűnik értékmérőnek lenni, és csupán az ábrázolás szándékainak összefüggésében tartja meg fontosságát. Első pillantásra úgy tűnhet, ez a szempontváltás az aktuális eseményábrázolás zömében sokszorosított grafikai műfaját megfoszthatja képzőművészeti „legitimitásának" utolsó zálogától is, úgy gondolom azonban, hogy a forrásérték hamis aurájának szétoszlatása hozzájárulhat ahhoz, hogy e képtípus betekintést engedjen a korszak képi gondolkodásának mélyebb összefüggéseibe. Az alábbiakban egy időben és térben viszonylag jól behatárolt esemény képi ábrázolásainak példáján kísérelem meg nyomon követni és elemezni azt a folyamatot, amelynek során egy történéssorozat képi formát ölt. 1848. szeptember 28-án feldühödött tömegek a pesti hajóhídon brutálisan meggyilkolták gróf Lamberg Ferenc királyi biztost. A gróf életét kioltó népítéletet számos kortárs és későbbi - írásos, valamint képi - forrás örökítette meg. Mivel a gyilkosságról több mint egy tucat korabeli, illetve közel egykorú ábrázolás maradt fenn, ezek feldolgozása lehetőséget nyújt arra, hogy tanulmányozásuk révén kirajzolódjon az aktuális eseményábrázolás műfajának néhány általános sajátossága. „AZ EZRED ÉVES MAGYAR HISTÓRIÁBAN HALLATLAN MERÉNY" 1848 őszén munkás- és diáktüntetésektől volt hangos Európa, újra demonstráló tömegek árasztották el Bécs, Berlin és Róma utcáit az addigi forradalmi kormányok megdöntését és egy új, a korábbinál határozottabb végrehajtó hatalom felállítását követelve. A magyarországi eseményeknek ebben a szakaszában rövid időre ismét a fővárosi tömegek ragadták magukhoz az irányítást, kirobbantva Pest-Buda „második forradalmát".

4 Gróf Lamberg Ferenc meggyilkolása a népharag olyan szélsőséges megnyilvánulása, amely a fenyegetett forradalom szükségszerű radikalizálódásának tünete és az immár elkerülhetetlen fegyveres harc nyitánya.

5 A Jellasics által vezetett horvát katonai invázió nyomán előállt feszült belpolitikai helyzetben az osztrák kormányzat a konzervatív reformernézeteiröl és magyarbarátságáról ismert gróf Lamberg Ferencet bízta meg a közvetítéssel.

6 Jellasics seregeinek fosztogatásairól és rémtetteiről érkező hírek hatására néhány nap alatt több száz önkéntes érkezett a városba, köztük egy majd háromszáz fős bécsi egység, nagyrészt az Akadémiai Légió kötelékéből. Csapatostul álltak át a a felkelők oldalára a Pesten állomásozó 2. porosz hercegi ezred katonái is. Emellett sok vidéki gyűlt össze a városban a szokásos pesti hetivásárra. Gyakoriak voltak a tüntetések, tömegmegmozdulások. Lamberg egy végletesen felizgatott, nyugtalan közhangulatú városba érkezett, amelynek zaklatott tömegei csak indulataik levezetésének apropóját keresték. A Budán megszállt Lamberget Hrabovszky budai föhadparancsok ugyan tájékoztatta a kialakult helyzetről,