Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - RÉVÉSZ Emese: Egy esemény ábrázolásainak anatómiája. Lamberg gróf meggyilkolása 1848. szeptember 28-án

ő azonban eleget akart tenni megbízatásának. Pestre hajtatott, és ott felkereste Majláth György országbírót, hogy átadja neki helytartói kinevezését. Eközben a kinevezés törvénytelenségét kihirdető falragaszokon felindult tömeg már értesült Lamberg megérkezéséről. Futótűzként terjedtek a hírek és álhírek a budai vár kapuinak bezárásáról, arról, hogy a királyi biztos feladata a magyar országgyűlés feloszlatása, és Lamberg már Pest ágyúztatására készül. Rövidesen felfegyverzett csoportok keresték az altábornagyot, aki eközben tárgyalásai befejeztével fiákerrel visszahajtatott Budára. A hajóhíd budai hídfőjénél felismerték, és kirángatták kocsijából, de a nemzetőri hídőrség parancsnoka közbelépésének köszönhetően a tömeg dühe kissé lecsillapodott, mikor a hídőrparancsnok felajánlotta, hogy Lamberget az országgyűlésre kíséri, ahol majd döntenek sorsa felől. A nemzetőrök védőgyűrüjében vezetett altábornagyot azonban a híd közepén újabb fegyveres csapat tartóztatta fel. Az indulatok kitörését ekkor már a nemzetőrök sem tudták megakadályozni, az első szuronydöfés után a tömeg megrohanta Lamberget, és számtalan sebet ejtve kioltotta életét. A tömeg ezután a véres tetemet a lábánál fogva a közeli Károlyi laktanyához vonszolta, ahol csak nehezen sikerült megakadályozni, hogy ne húzzák lámpavasra a holttestet. A királyi biztos meglincselésének híre felgyorsította az eseményeket, és hozzájárult ahhoz, hogy a „szeptemberi fordulat" valóban új irányt szabott a magyar szabadságharcnak. Miután Batthyány szembesült azzal, hogy Lamberg küldetése Majláth György helytartói kinevezése és az országgyűlés ideiglenes feloszlatása volt, október 2-án lemondott miniszterelnöki megbízatásáról. Másnap az uralkodó felmentette Batthyányt, és Jellasicsot tette meg a magyarországi haderő főparancsnokává, egyúttal rendelkezett a magyar országgyűlés feloszlatásáról, valamint az általános hadiállapot kihirdetéséről is. TÖREDÉKEK: KÉPEK ÉS SZÖVEGEK A konkrét eseményre vonatkozó elbeszélést egyaránt áthatják korábbi és vele párhuzamosan születő elbeszélések, korábbi képek és szövegek itatják át, miközben maga is szoros kölcsönhatásban áll a vele párhuzamos leírásokkal és ábrázolásokkal. A Lamberg meggyilkolására közvetlenül vonatkozó szövegek és képek kölcsönhatásának vizsgálata lehetővé teszi e kölcsönzések természetének felvázolását. Urbán Aladár Lamberg meggyilkolásának példáján bizonyította egy konkrét történeti esemény maradéktalan rekonstrukciójának akadályait, sorra véve az esemény írásos forrásait.

7 Jelenleg a gyilkosság tizennégy képi ábrázolása ismert, közülük a legkorábbi alig egy héttel az események után, míg a legkésőbbi 1900 körül készült. A szeptember 28-án történtekről leggyorsabban egy magyar képes folyóirat, a kassai Mulattató Képesujság számolt be. Első enciklopédikus jellegű képes hetilapunk már október 7-i számának címlapján közölt egy fametszetet, amely a kocsija előtt álló, fegyveresek által körülfogott grófot ábrázolja (9. kép).* Rajzolója a folyóiratnak több alkalommal dolgozó Pauer Flórián süketnéma műkedvelő festő.

9 Két héttel később Európa egyik legtekintélyesebb illusztrált hetilapja, a lipcsei Illustrierte Zeitung tett közzé Lamberg gróf meggyilkolásáról egy jelzetlen fametszetet (1. kép).

10 Dátuma szerint még szintén ugyanebben az évben készült Heinrich Albrecht rajza, amelyet L. Molsbeck sokszorosított színezett litográfiaként (5. kép)." Szintén az események után nem sokkal készülhetett az a két ponyvafüzet is, amelyek címlapján a gyilkosság jelenetei láthatók. A Réthy Lipót szarvasi nyomdájában kiadott verses elbeszélés fametszetes borítójának igen leegyszerűsített rajza Lamberg megtámadását ábrázolja (11. kép).

12 A Bucsánszky Alajos kiadásában megjelent Putnoki József költeményének címoldalát pedig a holttestet vonszoló tömeg képe illusztrálja (12. kép).

13 Utóbbi rajzolója vélhetően az a pozsonyi Mihálovics fametsző, aki a Bucsánszky-féle ponyvák illusztrációi többségének szerzője volt.

14 1850 előtt készült az a kőrajz, amely Anton Ziegler (1793-1869) az osztrák birodalom történetét összefoglaló Vaterländische Bilder-Chronikja negyedik kötetének illusztrációi közt található (6. kép). A kompozíciót a könyvsorozat kiadó-vállalkozója és írója, Anton Ziegler jelzi.

15 Az ábrázolások következő csoportjába azok a képek tartoznak, amelyek ugyan nem datáltak, de bizonyára az eseményeket követő néhány hónapban készültek. Közülük az egyik A. Maschek litográfiája, mely a német Ludewig kiadónál megjelent (3. kép).

16 Míg a másik szintén németországi, egy drezdai nyomda kiadásában megjelent ábrázolást felirata szerint Gustav Lohse rajzolta kőre (2. kép).

17 Az eseményekkel közel egykorú ábrázolások körébe tartozik Orlai Petrics Soma ceruzarajza is (4. kép).

ls Csak reprodukcióból ismert az a - felirata alapján „egykorú" - rajz, amelyet Gracza György, a szabadságharc történetét feldolgozó, 1898-ban megjelent müve közöl az Országos Ereklye Múzeum gyűjteményéből (10. kép).

19 Bizonyosan későbbi viszont az 1873-as Balpárti Nép-naptár anonim fametszete, amelyet pár évvel később Vargyas Endre népszerű történelemkönyvének illusztrációjaként használt fel újra (7. kép).

20 Bernáth Ágoston jelzi azt a rajzot, amelyet a Budapest című képes napilap közölt 1880. szeptember 28-i számának címoldalán (8. kép).

21 Gracza György említett kötetének illusztrációi számára készült az a fejléc is, amely a Bucsánszky-féle ponyva címlapjához hasonlóan a tetem meghurcolását ábrázolja.

22 Végül egyelőre sem konkrét időponthoz, sem szerzőhöz nem köthető az ábrázolások utolsó darabja, egy a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményében található színezett kőrajz, amelyről csak a vétel időpontja alapján állítható, hogy 1908 előtt készült.

23 A képi ábrázolások hatókörét döntően befolyásolja technikájuk és a megjelenésük helye. A tizennégy ábrázolás közül kettő kivételével valamennyi sokszorosított grafika. A sokszorosítás előfeltétele és biztosítéka annak, hogy a kép bekapcsolódjék a társadalmi kommunikáció hálózatába: esetünkben a grafikák közül három folyóirat-illusztráció, három ponyvaillusztráció, három önállóan forgalomba hozott nyomat és kettő könyvillusztráció. Tehát valamennyi kép közvetítője a korszak jellegzetes tömegkommunikációs médiumainak sorába tartozik. A 19. századi sokszorosított kép mögött már fejlett ipari munkamegosztás állt, ami az egyedi (eredeti) mü és a kinyomtatott kép közé közvetítők sorát iktatta be.

24 E láncolat valamennyi résztvevője hozzájárult a végleges ábrázolás kialakításához, és saját egyéni és technikai szempontjainak megfelelően formálta nyersanyagát. A kinyomtatott, sokszorosított kép tehát nemcsak az eseményt, hanem az előképül szolgáló rajzot is többszörösen átírt formában közvetítette a néző felé.

25 A közvetítők gyarapodása szükségszerűen növelte a távolságot a képtárgy - jelen esetben az esemény - és a „végtermék", vagyis a sokszorosított kép között.