Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - SZABÓ Lilla : Albach, Müller, Pesky - egy reformkori portré meghatározása

Uritftrr un» ha jOiîUu its l|. .ír.uii » AITifi. lusït |Jvf^iiH'r .ill iter ^iirriir Tililnlnui ill 2. Barabás Miki ós­Andre as Staub: Albach József Szaniszló képmása, 1842. Litográfia. Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok 1823-1824-ben Kismartonban volt hitszónok. 1825-ben mint jó hírű szónok érkezett Pestre, ahol is a ferencesek templomában prédikált 13 éven át. Rágalmazások miatt küldték el Pestről, és nevéhez, nagyságához képest jelentéktelen helyre, Kismartonba helyezték át 1838-ban. Egy ideig misszionáriusként tevékenyke­dett, majd Sztankovics János meghívására Győrött lett hitszó­nok. 1840-ben, ha nem is az őt megillető változás, de rendkí­vüli esemény történt életében. Pyrkcr János egri érsek kérésére Pozsonyba hívták meg nagyböjti szónoknak az országgyűlés idejére. Utolsó, híres szereplése volt ez. Utána már elvonultan, Kismartonban élt, a természettudományokkal és főként a bo­tanikával foglalkozott. 5 Itt is temették el; maradványai a kis­martoni kolostortemplom sírboltjában nyugszanak. 1828-ban jelent meg a Heilige Anklänge című imakönyve, amely 1864-ig tizenhét német kiadást ért meg. Szentbeszédei, az Erinnerungen an Gott. Tugend und Ewigkeit. In Predigten 1831-ben jelentek meg Pesten, a Müller „Kiadónál", a festmé­nyünkön is látható szürke papírkötésben, majd 1833-ban máso­dik kiadásként fekete „imakönyvszerü formában". Szinte valamennyi reformkori politikusunk és írónk említi személyét. A leírások alapján szónoki erejét csodálták a más fele­kezetűek, a protestánsok és a zsidók is, de megjelenésének ereje magával ragadta a hitetleneket is. Kazinczy Ferenc 1828-ban, a pesti ferencesek templomában elhangzott egyik prédikációja után vetette papírra: „Fönn a rácsozott páholyülésen látható volt József főherceg, az akkori nádor és felesége, az evangélikus vallású Mária Dorottya würtenbergi főhercegnő és lányuk, azonkívül a prímás, a magyar főurak színe-java, a kalocsai és egri érsek, a pécsi, győri és veszprémi püspök; egyetemei tanárok és minden­féle polgári és hadi tisztviselő. Sőt arról is tudunk, hogy ott voltak különféle vallású papok, protestáns lelkészek (például Steinacker Gusztáv, a jeles magyarországi német költő), sőt a zsidó rabbi is!" 6 Nemcsak „hiteles" volt a tudásánál és szemléleténél fogva széles látókörű férfiú, hanem eszméiben, korát megelőzve, az ökumenikus gondolkodás letéteményese volt. Az első filozófus szónokaink közé tartozott. Felfogásában túllépett mindennemű dogmatizmuson. A felvilágosodás eszméit a hit és a vallási isme­retek mélységével értékelte. Előadásainak ereje abban is rejlett, hogy a 19. század forradalmi gondolkodásának megjelenésekor, a hit és a felvilágosultság eszméinek ütközőpontján, teológusként (s az is talán meglepő, hogy származását tekintve egy pozsonyi házmester fiaként), képes volt az ország és nemzet egyetemes gondjait felismerni, és hivatása szerint tenni is a felemelkedés érdekében. A hit és a felvilágosultság szabad gondolkodásának összekötésével és egyeztetésével iparkodott megértetni hallgatói­val a társadalmi és gazdasági változások elengedhetetlen szük­ségszerűségét, valamint a nemzet megerősödésének jelentőségét. Nemcsak szellemiséget vitt szónoklataiba, de hitével lelkesítette, buzdította is híveit. Pulszky Ferenc a kortársak szerint egyszerre mérsékelt és erősen kritikus alkatú, valamint európai kitekintés­sel bíró és ugyanakkor lángoló hazafi a pozsonyi országgyűlésről szóló feljegyzéseiben ekként ír róla: „Szószéke maga előtt látja az új Magyarország képviselőit, akik csodálattal hallgatják nemcsak ékesszólásának hevét, hanem politikai liberalizmusának bátor­ságát is... Szép ember volt, mély tudományú, született szónok, ki oly ügyesen meg tudta találni a hangot s az eszmét, mely minden kebelben visszhangra talál, mint akár Kossuth maga. Beszédjeiben meg volt az egyházi kenet, de meg volt a haladás eszméje is democrata irányban, a kereszténység ezen éltető szel­leme." 7 Lám, Kossuthra való utalás, beszédeinek már a radika­lizmus felé való eltolódására mutatnak. Mint ahogy életrajzírója, Huszár Jeromos említi, „Kossuth pártja úgy érezte, hogy teljesen az ő emberük". 8 Szellemiségében okkal több jeles politikusunk magáénak val­lotta nézeteit, de személyiségéhez legközelebb Széchenyi István állt. Leghívebb barátja, politikai terveinek bizalmasa és lelki aty­ja volt. Mind köz-, mind pedig magánéletének sorsdöntő kérdései­ben Széchenyi mindenkor számíthatott Albach meghallgatására és tanácsaira. Az Erinnerungen an Gott kötetének díszpéldányát a következő saját kezű ajánlással nyújtotta át Széchenyinek: „A tiszta vallás, a jog és az igazság barátjának, minden nagy és a nagyrabecsülésre méltó embernek." 9 A Hitellel kapcsolatban ifj. Iványi Grünwald Béla mutatta ki, hogy Albach szilárdította meg Széchenyiben a keresztény perfekcionizmus hitét, és valószínű­leg hatott politikai felfogására is. 10 A teológus azon felfogása, miszerint minden nagy eszményt az emberek közt kell megva­lósítanunk, Széchenyi szociális, univerzális rendszerében nagy szerepet játszott. A Hitelben feltűnő „sem magasabb lelkek, sem állatok nem vagyunk, éljünk azért úgy, mint emberek, (...) csak hogy halhatatlan lelkünk ne szenvedjen csorbát" gondolat gyöke­rei ferences barátjától származnak. De prédikációinak azon köz­ponti eszméje, hogy a vallás összefogja a társadalmi osztályokat, valamint hogy a helyes tetteket a magasabb társadalmi osztályok kezdjék meg, szintén fellelhetők a Hitelben. Széchenyi István Naplójában csaknem hetvenszer említi nevét a különböző talál­kozások kapcsán. 1832. április 22-i bejegyzéssel olvashatjuk:

Next

/
Oldalképek
Tartalom