Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK / STUDIES - PUSKÁS Bernadett: Taraszovics Bazil munkácsi püspök (1633-1651) két antimenzionja.
3. Pantokrátorprófétákkal, apostolokkal és kijevi barlangkolostori szentekkel Böjti Triodion. Kijev, 1624. jelenlétében letette az uniós hitvallást, száműzetésbe kényszerült. Az uralkodó közbenjárására Nagykálióban telepedhetett le, s csupán a környék néhány parókiája felett rendelkezhetett, a munkácsi püspöki székbe a kegyurak ortodox pártfogoltja került. Is Feltehetően ekkor készülhetett a kézzel festett antimenzion. A Kárpátalja antimenzionjaival foglalkozó irodalomban a két Taraszovics-féle ereklyekendőről csak néhány rövid, az ikonográfiára vonatkozó megjegyzés található. E megállapítások szerint a 17. században még nem alakult ki egyedüli ereklyekendőikonográfia, ekkor még több ábrázolási típus élt együtt, 19 az antimenzion-ábrázolások típusairól beszélve mindig e két munkácsi darabot közlik jellemzőként, mellőzve a további magyarázatot és az esetleges egyéb példákat. 2 " Az ukrán kutatók értelmezése szerint az antimenzion-ikonográfiában általánosságban nincs változás. Átfogó, ugyanakkor bizonyos értelemben leegyszerűsítő megállapításuk szerint a passió eszközeit bemutató középkori ábrázolási típust a 17. század végére felváltják a szenvedéstörténetet, mindenekelőtt a sírbatételt bemutató kompozíciók, amelyeket a korszak viharos történelme teszi különösen aktuálissá. 21 A szakirodalom még nem tárta fel kielégítően az antimenzionokon megjelenő ábrázolások egyes típusai közti összefüggéseket, a típusok kiválasztásában közrejátszó szempontokat és nem utolsósorban az egyes típusok ikonológiai vonatkozásait. Ezzel kapcsolatban utalni kell arra, hogy miként az ikon különleges minőségű, szimbolikus jelentésű képmássá válik a bizánci rítusú egyházi gyakorlatban, úgy az egész templom, az oltár, a liturgia során használt tárgyak - a liturgikus viselet minden darabja, az oltár felszerelése, térítői is - gyakorlati szerepükön túl az egyházatyák tanításán-értelmezésén alapuló szimbolikus jelentést hordoznak. 22 Például az áldoztató kanálka annak a fogónak a jelképe, amellyel a szeráf a parazsat vitte a templom oltáráról Izajás ajkaihoz, hogy megtisztítsa őt bűneitől (Iz 6,6-7). 23 A liturgikus tárgyak másodlagos értelmezéseit áttekintve összefoglalóan elmondható, hogy a krisztológia sajátos, tárgyi emlékeztetőiként is megjelennek: a miseruha egyes darabjai Krisztus áldozatára és dicsőséges eljövetelére utalnak, 24 az oltárfelszerelés a proszkomídiás (előkészületi) oltáron Krisztus megtestesülésére és kereszthalálára emlékeztet (ld. a „csillag"), 25 a főoltáron pedig Krisztus feltámadását idézi fel. A képi ábrázolás, illetve az azt hordozó tárgy szimbolikus mivoltában a liturgikus megemlékezéshez járul hozzá. Az antimenzion ábrázolásainak vizsgálatakor az ikonográfia értelmezésekor utalni kell az ereklyekendő liturgikus funkciójához kapcsolódó hagyományosjelentéstartalmakra. A Taraszovics-antimenzionokkal kapcsolatos konkrét forrás, előkép felbukkanásáig, sőt ezt követően is csak e kérdések megválaszolása nyomán közelíthető meg az, hogyan illeszkedik a régió, illetve a munkácsi püspökök antimenzionjainak sorozatába a két, Pantokrátort ábrázoló, e műfajban ritka ikonográfiájú ereklyekendő. Ahogy a liturgiatörténet is hangsúlyozza, az antimenzion nem oltártakaró. A bizánci rítusban az oltárt három terítő fedi. Ezek közül az alsó lenterítő, a „kataszarka" Krisztus halotti leplét jelképezi. A fölé terített „indítia", az ünnepi ruha a királyi dicsőség ruhájának szimbóluma, ezt viseli a Megváltó, mikor majd az Atya dicsőségében trónol, és „ítélni fog eleveneket és holtakat". 26 Az indítia arra utal, hogy az oltár nemcsak sír, hanem Isten dicsőségének trónusa is. Efölé helyezik az „ilitont", ez azt a kendőt jelképezi, mely a sírbatételkor Krisztus fejét körülfonta (funkciójában megegyezik a latin rítus korporáléjával); az ortodox gyakorlat szerint ebben tartják összehajtva az antimenziont, azon pedig az Evangéliumot. A kutatás szerint az antimenzion liturgikus alkalmazása a keresztényüldözés időszakából eredhet. Az antimenziont eredetileg a kataszarka és az indítia közé terítették ki (Oroszföldön rászegezték az oltárra, vagy rávarrták a kataszarkára), 27 egy másik, újabban felelevenített gyakorlat szerint pedig az ilitonra fektetve, azzal együtt hajtják szét a liturgikus áldozat bemutatásakor, ezzel hangsúlyozva a tárgy értelmezéseit. Az antimenzion egyrészt ereklyekendő (az oltárkő megfelelője), vagyis az a hely, ahol az ereklye szimbolikus szerepe révén még közvetlenebb módon létesülhet kapcsolat a transzcendens szférával; másrészt a feltámadt Jézus dicsőségének oltárát, Isten kegyelmének és dicsőségének láthatatlan jelenlétét jelképezi. 2 " Ezen a ponton kapcsolódnak össze a középkori és a 17. századi antimenzion-ábrázolások különböző típusai. Milyen képi hagyományai, előzményei lehettek a 17. századi antimenzionok műfajának? Oroszföldön a kutatás által ismert legkorábbi ereklyekendö 1142-1149-ből datált, ezt követően a 14-16. századból is csak szórványos példányok maradtak fenn. A középkori antimenzion egyetlen, szöveggel körbevett központi motívum, mely tussal készült: négy- vagy nyolcszárú keresztet ábrázol lándzsával és szivaccsal, lent a lábazatnál néhol Ádám koponyájával. 29
