Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - POSZLER Györgyi: A Régi Magyar Gyűjtemény új szerzeménye: gótikus Madonna-szobor feltehetően a Dunántúlról

POSZLER GYÖRGYI A Régi Magyar Gyűjtemény új szerzeménye: gótikus Madonna-szobor feltehetően a Dunántúlról A Madonna-szobor a Magyar Nemzeti Galéria Régi Gyűjteményének egyik legbecsesebb új szerzeménye. Megszerzése, megvásárlása azon ritka, örvendetes módon azonban mégsem egyedülálló események közé sorolható, melyek eredményeképpen egy korábban egészen ismeretlen középkori műtárgy nem egyszerűen megmenekült az elkallódástól, hanem magyar közgyűjteménybe kerülhetett. Köszönhető mindez elsősorban a gyűjtő, illetve tulajdonos féltett kincse iránt érzett példaadó felelősségtudatának, valamint a muzeológusok e helyzetben megnyilvánuló szívós akaratának.

1 Szobrunk nem önálló használatra szánt, körbejárható alkotás. Feltehetően egy kis méretű oltár, talán házioltárka szekrényében állhatott: szembenézetre komponált, hátoldalát laposan lefaragták.

2 Mária lefelé fordított holdsarlón áll, melyet vaskos - kissé durván faragott, vastag szájú, nagy orrú - férfiarc tölt ki. Teste lágy S vonalban hajlik, testsúlya jobb lábára nehezedik, bal térdét a köpeny bő drapériája alatt is jól kivehetően behajlítja. Ritka megoldással nem a testtartásból eredően oldalra kilendülő csípőjére támasztja a Gyermeket, hanem az ellentétes oldalon, bal karjával emeli. Az ebből az elrendezésből adódó instabilitást a földig omló drapéria ellensúlyozza, és ennek kiegyenlítésére szolgál Mária fejének határozott balra döntése is. Kendőjét finoman mintázott pánt fogja össze, mely alól hullámos tincsekben két oldalra fésült haja tűnik elő. A fejkendő jobb vállán előre, mellére omlik, finoman redőzött anyagát a gyermek Jézus jobb kezével megmarkolja. A felsőtesten párhuzamos redőket vető ruha fölött Mária bő köpenyt visel. Ennek drapériáját teste előtt átvezetve behajlított jobb karjával csípője magasságában megemeli, így az oldalt erőteljes, felfelé ívelő, középen szögletessé törő tálredőket alkot, míg a széleken ellaposodó sípredőkben omlik le. A karon ülő meztelen Gyermek határozott mozdulattal elfordul anyjától, kifelé, a nézők felé tekint. A szobor eredetére vonatkozóan az utolsó tulajdonostól, Bálint Pétertől, a neves tudós, Bálint Sándor fiától származó információk adnak némi támpontot. A Madonnát 1965-ben keresztapjától, Dr. Vajda Árpádtól örökölte. A családban fenntartott hagyomány szerint a műtárgy a 18. században élt bencés szerzetes, Vajda Sámuel óta öröklődik tulajdonukban.' Az 1718-ban, Jánosházán birtokos nemesi családban született Vajda Sámuel 1736-ban tett szerzetesi fogadalmat. Bölcseleti tanulmányait Pannonhalmán, teológiai stúdiumait Nagyszombatban végezte. 1742-ben nyerte el a hittudományok doktora címet. Rendi működését Pannonhalmán kezdte meg, ahol bölcseletet és dogmatikát tanított, miközben a szomszé/. Madonna-szobor feltehetően a Dunántúlról, 1450 körül. Magyar Nemzeti Galéria