Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - PLESZNIVY Edit: A destigmatizáció állomásai. Festőművészek képei a Pszichiátriai Múzeum gyűjteményében

2. Nagy Sándor freskói a lipóti kápolna apszisában, 1912. (Magyar Iparművészet, 1912. 325.) Párizs melletti Villejuifben August Marie orvos anyaga, amely később beolvadt a lausanne-i Art Brut Múzeumba. Az avantgárd művészeti áramlatok tekintetében a legnagyobb hatású az a képanyag volt, amely Hans Prinzhorn elmeorvosnak a heidelbergi klinikán végzett tudományos kutatása nyomán formálódott szerves egységgé. Az 1890-1920 között keletkezett, mintegy 5000 műnek helyet adó heidelbergi múzeum képeinek kórlélektani elemzése először 1922-ben jelent meg Bildnerei der Geisteskranken címen.

8 A heidelbergi kollekciót és a témában ma is egyik legjelentősebb forrásmunkát a kor progresszív művészei - Ludwig Kirchner, Oskar Schlemmer, Alfred Kubin, André Breton, Paul Klee, Max Ernst, Pablo Picasso - útkereséseikben irányadónak tekintették. Az érzelmek felszabadítását célul tűző expresszionista áramlat volt az, amely szélsőségességében nem riadt vissza a sokkoló hatásoktól sem, és így, a végső határokat feszegetve, gyakran túltett az „őrültek" alkotásain is. A Die Brücke-csoport tagjait - elsősorban Kirchnert, Heckelt és Nőidét - a primitív művészet formai inspirációi mellett a pszichotikus látásmód hatásaitól sem mentes antikulturális attitűd jellemezte. Ugyanakkor az irracionalitás és az őrület tematikája az expresszionista irodalmi alkotásokban is kiemelkedő szerephez jutott. Egy másik avantgárd mozgalom hívei, a dadaisták műveiket gyermekrajzok, afrikai szobrok, talált tárgyak - ready made-ek - és elmebeteg rajzok kíséretében tárták a nagyközönség elé 1919-es kölni kiállításukon.

9 Művészet és lélektan leginkább a szürrealizmusban kapcsolódott össze. E kötődést erősítette, hogy Gaston Ferdiere, a rodezi elmegyógyintézet igazgatója és Jacques Lacan francia pszichiáter is tagja volt a szürrealista körnek, amely alkotói módszerré emelte a pszichoanalízis tudományos vizsgálati metódusát, a szabad asszociációt. Jól ismert a vezéralakok, André Breton és Salvadoré Dali Freud-tisztelete, valamint az álom és a tudatalatti szerepének hangsúlyozása a szürrealista müvek keletkezésében. A formai elkötelezettséget igazolják a szürrealisták kompozíciói, melyek gyakran a gyermekrajzok és a skizofrén alkotások sémáját idézik. A modern törekvések és az elmebetegek műalkotásai között húzódó hajszálerek meglétét, képi bizonyítékait később a náci propaganda eszközként használta fel az avantgárd áramlatok lejáratására, megsemmisítésére. A kortárs művészet elleni támadásban a heidelbergi kollekció és publikáció a modernizmus degenerációját bizonyító eszközzé vált. A német ideológusok, a progresszív alkotók szélsőséges formai deformációival a faji degenerációt próbálták igazolni. Paul Schulze-Naumburg 1928-ban megjelent Kunst und Rasse című írásában Rottluff, Modigliani és Dix torzított, kubisztikusan tagolt képmásai mellé eltorzult betegarcok fényképeit illesztette. Az 1937-es müncheni Elfajzott művészet című kiállítás rendezői pedig elmebetegek alkotásai és gyermekrajzok társaságában tárták a közönség elé 32 kortárs művész festményét. A tárlat bevezetőjében Klee rajza mellé egy skizofrén beteg Szt. Magdolna a gyermekkel képét, E. Hoffmann szobra társaságába pedig a heidelbergi elmeklinika páciensének plasztikáját helyezték el; az összevetés gúnyos, demagóg volt."

1 Hl lenpólusként említhetjük, hogy ugyanebben az időszakban a New York-i Modern Múzeum egy kiállításán a kortárs művészeti alkotások a Prinzhorn-gyüjtemény betegrajzaival, gyermekrajzokkal és népművészeti tárgyakkal együtt, azonos hangsúllyal szerepeltek. A művészet történetében ez az első állomása annak a folyamatnak, melynek során a hivatalos művészeten kívüli kreatív megnyilvánulások is megkapják a „művészeti" besorolás rangját." A heidelbergi gyűjtemény a háborús hányattatásokat követően csak az 1960-as években került ismét a tudományos érdeklődés fókuszába. Az azóta eltelt négy évtized alatt a kollekció számos nagy nemzetközi kortárs művészeti fórumon szerepelt, és hatott a reveláció erejével, mígnem 2001-ben - immár önálló múzeumként - megnyitotta kapuját a nagyközönség előtt is.

12 A hivatásos művészeten kívüli spontán megnyilvánulásokhoz - a gyermek- és elmebeteg-rajzokhoz és a primitív művészet formakincséhez - az 1940-1950-es években, Franciaországban szerveződő Art Brut-mozgalom nyúlt ismét. A Jean Dubuffet nevével fémjelezhető irányzat a deviánsok, a társadalom perifériájára szorult egyenek - csavargók, rabok, elmebetegek - művészetében kereste a termékenyítő inspirációt.

13 Dubuffet az említett rétegek köreiben végezte gyűjtését, melyből később, a ma Lausanne-ban található Art Brut Múzeum anyaga szerveződött.

14 „Kultúránk olyan ruhadarab - írta -, amely nem áll jól, vagy inkább nem illik ránk. Olyan, mint egy holt nyelv, amelyben semmi közös nincs az utca nyelvével. Egyre idegenebb valódi életünktől. Egy terméketlen klikkre szűkül, mint a mandarinok kultúrája. Nincsenek többé élő gyökerei. Olyan művészet felé törekszem, amely közvetlen kapcsolatban van életünkkel, és abból keletkezik, amely valódi életünk és igazi érzékenységünk kisugárzása."

15 André