Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - SZŰCS György: „Pictura irredenta". Egy Csók István-kép értelmezése

(kultusz) metszéspontján feküdt, ami azt eredményezte, hogy ideológiai kiterjeszkedése révén messze túlmutatott egy családi portré személyes vonatkozásain. A HIÁNYZÓ VERSSOROK 1920. június 4-én a magyar küldöttség aláírta a világháborút lezáró békeszerződést a versailles-i Grand Trianon kastélyban. Még ebben a hónapban az egykori erdélyi földbirtokos, országgyűlési képviselő, Urmánczy Nándor vezette Védő Ligák Szövetsége pályázatot hirdetett, olyan rövid imára, fohászra vagy jelmondatra, amely tömör, könnyen megjegyezhető formában kifejezi azt az általános közérzületet, amelyet a feldolgozhatatlan trianoni trauma okozott. A bíráló bizottság elnökének a magyar újságírás doyenjét, a Budapesti Hírlap alapító-főszerkesztőjét, Rákosi Jenőt kérték fel. A pályázatot 126 jelentkező közül végül a „Felvidék egy elszakadt leánya" jeligés pályamunka, Papp-Váry Elemér tábornok neje, Sziklay Szeréna (1881-1923) imája nyerte meg.

4 „Ez a magyarnak ma krédója lehet. Bizonyos vallásos kenetet, szinte ihletet nyer a Hiszekegyünk reminiszcenciája által; nagy pátosz van ismétléseiben és amire hitvallást tesz, az valóban a lényege annak, amire a magyarnak szüksége van" - foglalta össze értékelésében Rákosi Jenő.

5 A költő a teljes verset a Tanácsköztársaság alatt a nemzeti érzelmei mellett bátran kiálló Fáy Szerénának, a Nemzeti Színház színésznőjének ajánlotta.

6 Papp-Váry Elemérné sikerét kisebb részben annak köszönhette, hogy magyaros verselést, rímes megoldást választott, nagyobb részben pedig annak, hogy versének tartalma tökéletesen igazodott a „keresztény-nemzeti" eszmekör elvárásaihoz: „Ez az én vallásom, ez az én életem, / Ezért a keresztet vállaimra veszem, / Ezért magamat is reá feszíttetem." Valóban, a húszas évek elején mindenki egyénileg élte meg a világháború utáni megváltozott politikai-társadalmi helyzetet, s a racionális elemzések higgadt hangvétele mellett szükségszerűen kialakult az a „képes beszéd", amelynek elemeit a romantika kelléktárából válogatta (viharos ég, villámok, hősök), az ország állapotát pedig a krisztusi szenvedéstörténethez hasonlította (vérző, keresztre feszített Magyarország).

7 Papp-Váry Eleméné a pályázatra tehát a 15 szakaszból álló Hitvallás című versének keretéül szolgáló, „Hiszek egy Istenben..." kezdetű versszakot küldte be, mely páratlan népszerűségre tett szert, a sajtó révén szinte órák alatt az egész országban ismertté vált: a szeptember eleji eredményhirdetés után majd minden újság közölte, sőt a további lapszámokban állandó „hirdetésként" szerepelt.

8 Már az Urmánczy-féle felhívásban megfogalmazódott az a cél, hogy az ország iskoláiban, a különféle ünnepségeken, istentiszteleteken, a társadalmi, helyhatósági, országos gyűléseken, testületi összejöveteleken a napi imádság elemeként naponta elhangozzék. Sipőcz Jenő polgármester szeptember 29-én kelt határozata elrendelte, hogy a fővárosi községi iskolákban a tanítás megkezdésekor a diákok tanáraikkal együtt szavalják el, illetve a kartonra nyomott példányokat a tantermekben függesszék ki.

9 A kezdeményezést azután a vallás- és közoktatásügyi miniszter az egész ország területén kötelezővé tette.

10 A Nemzeti Hiszekegy sikerhulláma a legmagasabb fórumokra, a parlament széksoraihoz is eljutott. A Nemzetgyűlés 1920. november 13-án tárgyalta a magyar békeszerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot, amelyet Huszár Károly terjesztett elő. Magát a békeokmányt - a képviselőkkel teljes egyetértésben - igazságtalannak, erőszakoltnak tekintette, amely csupán a külső kényszernek engedve fogadható el: éppen ezért beszéde zárásaként a „földkerekségen lakó összes magyarok imáját", a Hiszekegy sorait mondta el." 2. Csók István műtermében, 1927, A Tolnai Világlapja 1927. december 21. sz. nyomán