Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - A kisméretű ájtatossági képek és a Beuroni Iskola

kolostort kell megemlíteni: a Szt. Gábriel-rendházat a prágai Smichovban, később Bertholdsteinben, és a Szt. Hildegard-kolostort Eibingenben. A Szt. Gábriel-kolostorban készült vázlatokat „G-kereszttel" jelölték meg. Itt kiváltképpen Sr. Maria von Eberhard és Sr. Dorothea Forstner von Dambenois munkái voltak hosszú ideig jelentősek. Sr. Dorothea Forstner tervezte Habsburg Ottó főherceg elsőáldozási képét, valamint Adelheid főhercegnő, Róbert főherceg és Zita királyné szentképeit is. Később Dr. Pius Parsch javaslatára Forstner könyvet írt a keresztény szimbólumokról. Említésre méltó a kapcsolat a kolostor és Batthyány-Strattmann László herceg - szemorvos és sebész, valamint az MTA tagja - közt, aki saját elképzelése szerint festetett magának a kolostorban egy képet, amihez mind a kép felépítését, mind a szövegeket maga határozta meg. A Szt. Hildegard-kolostort 1908-ban emelték apátsággá. Az első 14 apáca Prágából, a Szt. Gábriel-kolostorból érkezett. Az ő terveiket a képeken „H-kereszttel", „St. Hildegard" vagy pedig „Abtei St. Hildegard" felirattal jelölték meg. A Keresztelő Szt. János- és Szent Skolasztika-apátságot a belga Maredret-ben 1893-ban alapították, és 1990-ben emelték apátsággá. Egyházi müvészmühelyükben az apácák már 1894ben készítettek kézi festéssel szentképeket. Képkiadójukat Sr. Pauline és Sr. Eustochium alapította 1905-ben, és szerény körülmények között kezdték meg működésüket. Az „IMALIT" (IMAgerie LITurgique) szignet bevezetése egyúttal mutatja az apácák kiadói programját is. Az 1905 és 1935 között készült képek legtöbbje fototípia. Az ehhez szükséges kliséket az apácák saját kezűleg állították elő. A nyomatok színe szépia volt. Az apácák a kezdetektől egészen az 1950-es évekig kézi festéssel színeztek számos szentképet, melyeken feltűnik a képek sajátos, ún. Maredret-stílusa. Az 1905 és 1935 közötti időszakban készült képek több mint ezer különböző motívumot tartalmaznak. A trieri Szt. Mátyás-apátságot 1922-ben Seckauból állították fel újra a beuroni bencések. A kolostor a népmisszióik számára számos szentképsorozatot adott ki „Abtei St. Matthias, Trier"-jelzettel. A színes nyomású képek eredetije, mint az a szignetből kitűnik, abertholdsteini Szt. Gábriel-kolostor bencés apácáitól származott. Az egykori laachi kolostor 1892-es újrafelállítását is a beuroni bencések szorgalmazták. 1913 és 1946 közt Ildefons Herwegen apát alatt a kolostor vezető szerepet játszott a liturgikus-monasztikus megújulásban. A beuroniak követőjeként lépett fel a Maria Laach-i iskola művészeti műhelye. Vezetője Br. Notker Becker volt, aki az idők folyamán számos templombelsőt alakított ki, továbbá művészi tárgyakat tervezett liturgikus használatra. Az apátság kiadóvállalatát „Ars liturgica" néven 1918-ban alapították, itt Br. Notker Becker számos müvét megjelentették, többek közt szentképeket is. A szerző legismertebb és a világ minden részén a leginkább elterjedt müve egy nyomtatott ájtatossági kép, az ún. „Täubchenmadonna": egy nagyméretű olajkép, melyet 1921 karácsonyára Br. Notker Becker Virgo Mater címmel festett. A Népliturgikus Apostolság (Volksliturgisches Apostolat) 1925-ben jött létre Klosterneuburgban. Alapítója Dr. Pius Parsch Ágoston-rendi szerzetes és pap volt. Az ő érdeme a bibliai-liturgiái megújulás elterjesztése a német nyelvterületen. Csupán 1928-ban tudta a nyomdát, az „Augustiner Druckerei"-t megalapítani. Képeihez az eredetiket a három kolostorból, a Maria Laach-iból, a Szt. Gábriel- és a Szt. Hildegard-rendházból kapta. Parsch és Sr. Dorothea között különlegesen jó volt a munkakapcsolat. A Népliturgikus Apostolságnak Budapesten is volt egy kirendeltsége (Budapest, VIII. Mária utca 7.), innen terjesztették a szentképeket. A Liturgia Kiadó Budapesten főleg Beuronból, valamint a Népliturgikus Apostolságtól, a Szt. Hildegard-apátságtól és Maredret-ből kapta a szentképeket. „Liturgia 155" megjelöléssel kiadtak például egy szentképet Szent István királyról. A Magyarországon kiadott szentképek jelzete „PannonhalmaLiturgia" volt. Ezeket a sorozatokat (szimbólumok, zsolozsma) a pannonhalmi Szt. Márton-kolostorban élő P. Csizmadia Gerő OSB tervezte és rajzolta. P. Sólymos Szilveszter pappá szenté lésének és újmiséjének emlékére Pannonhalmán 1943-ban választott egy színes nyomású képet, sárgás papíron, „Liturgia, I. Krisztina körút 127 - 3001. Stephaneum" megjelöléssel. A szentképek terjesztése a Szociális Missziósnővérck feladata volt. A Liturgia Kiadó ugyanis az I. kerületben, a Krisztina körúton a Szociális Missziótársulat vezetése alatt működött. Ezt a női szerzetesrendet Farkas Edit alapította 1908-ban; a nővérek kórházakban és nyomortelepeken végeztek karitatív munkát. Bernhard Kühlen 1825-ben alapította művészeti kiadóvállalatát Mönchengladbachban, ez a 19. század folyamán a színvonalas vallásos képnyomtatás terén az egyik legjelentősebb céggé vált. Szentképeiket különböző nyelvű szövegekkel nyomtatták, és a világ sok részén: számos országban és földrészen terjesztették. Ezek közt voltak „Schola art Beuron" jelzésű sorozatok is. A Benziger & Co., a még 1792-ben, Einsiedelben alapított svájci kiadóvállalat volt 1900 körül világszerte az egyik legjelentősebb cég, amely szentképeket, a beuroni művészeti iskolából származókat is, számos nyelven kiadott. Hasonlóan kiemelkedő szerepe volt az 1900-ban Münchenben alapított „Gesellschaft für christliche Kunst" (A keresztény művészet társulata) cégnek is. A fontosabb kiadókra vonatkozó adatok után a tanulmány felsorolja a Beuroni Iskola néhány képmotívumát. Ide tartozik A fiesolei ülő Madonna (Fra Angelico után), Az Isteni kegyelem Anyja, a beuroni Katakomba-ciklus, P. Gabriel Wüger müve, és a Keresztvivő Krisztus, egy motívum a Beuroni Keresztútbó\. Nagy közmegbecsülésnek örvendett egy képrészlet, amely a Krisztus-fejet ábrázolja. Még ma is szerepel a Beuroni Mükiadó programján Wüger Keresztrefeszítése. A prágai Emmaus-kolostortemplom falára 1880-ban festett Mária élete-ciklust beuroni stílusban P. Lukas Steiner, beuroni szerzetes. Később az erről készült szentképsorozatot különféle nyomtatási technikákkal és nagyságban adták ki. Jóllehet a Beuroni Iskolából Wüger Keresztrefeszítésén kívül majd harminc év óta már nem adnak ki szentképeket, az iskola az idők folyamán mégis jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a katolikusok körében változás álljon be a művészet felfogásában, és hogy a kisnyomtatványok műfajában is előnyben részesítsék a színvonalasabb szentképeket.