Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - FÖLDI Eszter: Georges Rodenbach és Rippl-Rónai. A Les Vierges története

FÖLDI ESZTER Georges Rodenbach és Rippl-Rónai A LES VIERGES TÖRTÉNETE

1 „Leányok hagytak mezteláb nyomot, S ezer ösvény szálaiból fonott Halvány mintát rajzolt jövő-menö Lábujjhegyük. Kecsesen kanyarogva És halk ütemre gyűlt A sok vonás hurokba." Charles Van Lerberghe

1 Rippl-Rónai József párizsi korszakának egyik főműve a Les Vierges (A Szüzek) című kis könyv, amely a művész négy litográfiáját és Georges Rodenbach belga költő kísérő szövegét tartalmazza, 1895 karácsonyán jelent meg Párizsban, Siegfried (Samuel)

3 Bing kiadásában. A Les Vierges négy litográfiája számos tanulmány tárgya volt már, ezért nem kívánom részletesen ismertetni sem a litográfiák keletkezéstörténetét, sem Rippl-Rónai párizsi korszakának hasonló szellemiségű müveit.

4 Mivel az eddig született elemzések Rippl-Rónai felől közelítették meg a Les Vierges-X, én megkísérlem azt egy más nézőpontból, a könyv szövegének szerzője, Georges Rodenbach felől tárgyalni. A kötetet a korszak könyvművészeti törekvéseinek megfelelően egységes műként igyekszem vizsgálni, amelyben kép és szöveg egyenlő szereplőként, harmonikusan, egymást kiegészítve alkot egy műalkotást. Megkísérlem bemutatni Rippl-Rónai és Rodenbach művészi törekvéseinek rokon vonásait, kettejük helyenként eltérő, máshol egymásba érő szellemi környezetét, feltárni a két művész együttműködésének lehetséges motivációit. A Les Vierges-kötettel egy időben jelent meg a JamesPitcairn Knowles skót származású művész három fametszetét tartalmazó Les Tombeaux (A Sírkövek), szintén Rodenbach szövegével. Konkrét forrást, amely megvilágítaná Siegfried Bing, Rippl-Rónai, Knowles és Rodenbach együttműködésének okait, nem találtam. A Rippl-források ismertek, hozzáférhetőek, tanulmányozásukból aligha lehet erről közelebbit, pontosabbat megtudni. A Georges Rodenbachra vonatkozó dokumentumokat Belgiumban őrzik, a Magyarországon gyéren fellelhető monográfiák erre a két művére nem térnek ki. Ugyanakkor nem valószínű, hogy lényeges adatok lennének még e témában belgiumi levéltárakban,

5 mivel két igen rövid, megrendelésre készült munkáról, Rodenbach számára szinte „rutinfeladatról" van szó. Knowles esetében még nehezebb a kutatás, mivel ő párizsi tartózkodása után felhagyott a művészeti tevékenységgel, ezért róla szinte semmilyen adatot nem találtam. A vizsgálódást így főképp Rippl-Rónai és Rodenbach körére terjesztettem ki, Knowles-ra - talán helytelenül - a másodhegedűs szerepét osztottam. Egy Knowles-ra vonatkozó, forrásokon alapuló kutatás talán más megvilágításba helyezné a kérdést. GEORGES RODENBACH (1855-1898) Georges Rodenbach, francia anyanyelvű költő 1855-ben született a belga Tournai-ben, gazdag polgárcsaládból. Gyermekkorát Bruges-ben töltötte, majd 1866 és 1874 között Gentben folytatta tanulmányait a jezsuita Sainte-Barbe Kollégiumban. Ebben az iskolában tanult több, később híressé lett belga író is: Maurice Maeterlinck, Charles Van Lerberghe és Grégoire Le Roy. Rodenbach iskolatársa Émile Verhaeren volt, akivel haláláig tartó bensőséges barátságot kötött. A kollégium szigorú légköre meghatározóvá vált Rodenbach egész gondolkodására és művészetére: „Szívem az ifjúkor hajnalán itt hangolódott le, s vesztette életkedvét, mert túlságosan is ráhangolódott a halálra. . ."

6 - írta. Rodenbach 1874-től jogot hallgatott Gentben, és elkezdett irodalommal foglalkozni. Első verseskötete, a Le Foyer et les Champs {Az otthon és a mezők)

1 1877-ben, Brüsszelben jelent meg. 1878-ban Párizsba utazott, hogy a Sorbonne-on fejezze be tanulmányait. Rodenbach első párizsi tartózkodása alatt számos, különféle „iskolához" tartozó irodalmi kiválósággal ismerkedett meg. Szoros kapcsolatba került a parnasszisták

8 egyik vezéralakjával, François Coppée-val, akinek hatása kimutatható korai verseskötetein: az 1877-ben Brüsszelben kiadott Az otthon és a mezők, valamint az 1879 és 1884 között Párizsban Alphonse Lemerre-nél és Brüsszelben Henri Kistenmaeckersnél megjelent Les Tristesses (Bánatok), La Mer élégante (Tengerparti korzó) és L'Hiver mondain (Téli szalon) című művein. Bejáratos lett Victor Hugóhoz, Alphonse Daudet-hoz és Théodore de Banville-hez. Megismerkedett Paul Verlaine-nel és Stéphane Mallarméval. Tagja lett a szimbolizmus előfutárának is tekintett dekadens csoportosulások egyikének, az Émile Goudeau által alapított „Vízgyülölőknek" (les Hydropathes), ahová többek között Jules Laforgue, Charles Cros, Paul Bourget, André Ghil, Sarah Bernhardt is tartoztak. Miután befejezte jogi tanulmányait, Rodenbach visszatért Belgiumba, s előbb Gentben, majd Leuwenben telepedett le. Itt tanult Émile Verhaeren, és itt formálódott az a mozgalom, melynek eredményeként 1880-ban, a Jeune France folyóirat mintájára megalapították a Jeune Belgique című lapot. 1883-ban Brüsszelbe költözött, itt vált ismertté irodalmi körökben, egy sajtóperben védte Max Wallert, a Jeune Belgique alapítóját, akit fel is mentettek.

9 1886-ban jelent meg következő verseskötete La Jeunesse Blanche (Atvirasztott ifjúság) címmel, amelyben már saját, egyéni hangján szólalt meg. Ezután végleg felhagyott