Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK / STUDIES - NAGY Ildikó: Egy fotóegyüttes az Epreskertről 1894-ből
egykori kút történelmi emlékmű lett, főalakkal és mellékfigurákkal. Ami egy bizarr ízlésű, nagyvonalú és minden szempontból eredeti egyéniséghez, „Esterházy Niki grófhoz" illett volna, az nem illett a budai várhoz és Ferenc Józsefhez, noha - emlékezzünk rá - a tatai tervet szépnek és érdekesnek találta. Ez persze érthető. A lényegesen szelídebb budai kút is sok ellenérzést váltott ki, évtizedek és teljes ízlésváltozás kellett ahhoz, hogy a szakma és a közönség elismerje értékeit. A Műcsarnok folyóirat 1901-ben Új szép Ilonka-szobor címmel arról tudósít, hogy a budai Mátyás-kút Mátyás király és szép Ilonka szobra már bronzba öntve készen áll, de Stróbl újra mintázza szép Ilonkát, és a kész szobrot a főváros a Disznófő közelében fogja felállítani. 25 Nem tudom, hogy ez a hír milyen szoborra vonatkozhatott, de egyszer még kiderülhet, hogy Stróbl a forrás és a nimfa együttesére talán tett még egy kísérletet, ami természetesen nem valósult meg. Az 1894-es szép Ilonka, a forrásnimfa az Epreskertben maradt, és ahogy a későbbi fotók mutatják, Stróbl változatos és varázslatos „arrangement"-okban szerepeltette. Egyszer a nagy szökőkút és a „szerelmes kentaur" közelében láthatjuk, máskor - az Uj Idők 1899-es felvételén - az elvadult növényzettel, fákkal, bokrokkal sűrűn benőtt Kálvária árkádja alatt fekszik álomba merülten, míg a Kálvária tetejéről már érkezik a Belvederei Apolló, hogy (Mátyás király helyett) ő ébressze fel. 26 Az úton lépkedő gólya valóságos és igencsak profán résztvevője ennek az „epreskerti dramaturgiának". Végső soron ez a kompozíció is a tatai kútterv leszármazottja. Az egykor egybeforrasztott mítosz és történelem kettévált, a király - a történelem - felköltözött a budai várba, a nimfa pedig az Epreskertben visszatalált a pogány mitológiához. A történelem ércbe öntve ma turistalátványosság, a mítosz emlékét csak egy újságfotó őrzi. A műtermi fotók utolsó két darabján, a 18-19. számúakon Stróbl millenniumi „látványosság tervének" makettjét láthatjuk. Előbb azonban nézzük végig a külső, a kerti felvételeket. A szobrászati iskola épülete 1889 őszére készült el, és Stróbl azonnal nekilátott, hogy az Epreskertet a saját elképzelése szerint megformálja. 1890-ben helyezte el az épület átriumában a Parthenón-fríz másolatát a Nemzeti Múzeumban lévő példány alapján. 27 (A fríz másolata díszíti a bécsi képzőművészeti akadémia és a párizsi École des Beaux-Arts nagytermét is.) Ezután sorra állította fel a számára - és az oktatás számára - fontos szobormásolatokat, illetve eredeti műemlékeket vagy azok töredékeit. Már 1889 őszén is megvolt a Mátyás-templom lebontott délkeleti kapujának köveit felhasználó, ún. Hunyadi-kápolna korai változata, két 1892-es fotón látható is. 28 1893-ban pedig az egykori józsefvárosi Kálváriával is gyarapodott az Epreskert. Stróbl szívesen fogadott el sok mindent, ami másutt „feleslegessé" vált. Az antik és reneszánsz szobormásolatok egy része természetesen a Mintarajztanoda gipsz-gyűjteményéből származott, amelyet Keleti Gusztáv 1876-tól folyamatosan alakított ki, de Stróbl minden eszközt megragadott arra, hogy a gyűjteményt a saját ízlése szerint gyarapítsa, a gipszeket bronzba öntethesse vagy kifaragtathassa. Eszközei nem nélkülöztek bizonyos furfangot, amennyiben szívesen állította kész helyzet elé feletteseit. „Horner szobrának kifaragására újabban engedélyezett kő ára fejében sajátjából előlegezett 100 Ft visszatérítése" - olvashatjuk a szobor ügyiratának rövid kivonatát. 29 De Stróbl nemcsak hitelezett, hanem ajándékozott is bőkezűen. Éppen egy 7. Stróbl Alajos tervének másik nézete (Moreili-sorozat: 19. sz.) 1894-es adat is szól erről: „1500 Forintos adománya a rajztanárképző szobrászati osztály céljaira", 30 de van adat arra is, hogy 3000 forintot, a Baross-szobor pályázati díját ajánlotta fel ekkor az osztály és a kert díszítésére. 31 Özvegyének visszaemlékezése szerint élete során 40 000 forintot költött az Epreskertre. 32 Ehhez járul még a tanítványok munkája és mindaz, amit egyéb úton szerzett Stróbl. (A Szent György-szobrot például Róna József Első Magyar Műérczöntödéje öntötte ki „kapcsolt áruként" a budai Szent István-szoborral egy időben.) 33 Ha egyszer sikerülne összegyűjteni - és főleg datálni - az Epreskertről készített számtalan fotót, akkor nagyon szépen kirajzolódnék ez a „begyűjtés-történet", a szobrok helyváltoztatásai pedig további ismereteket nyújtanának az „epreskerti dramaturgia" változó jeleneteiről. Az 1894-es fotóegyüttes külső felvételei közül kettőn (1. és 2. sz.) a szobrászati mesteriskola épületének homlokzatát látjuk a SZOBRÁSZ MŰTEREM felirattal és a ion oszlopos portikusszal. A bejárati ajtó bal oldalán Dionüszosz szobrának másolata a Parthenon keleti márvány oromcsoportjáról, jobbra egy álló antik női alak torzója. Az épület előtt a kertben balra Stróbl Alajos látható, (az egyiken ül, a másikon áll), míg középen két, illetve három fiatalember - feltehetően szobrásznövendékek -, és az 1. sz. képen egy hölgy is. Mindkét fotón szerepel egy hat év körüli meztelen kisfiú, aki a 2. sz. fotón éppen pisil, vagy legalább is ilyen pózban áll, miáltal nem lehet kétségünk afelől, hogy személyében a már említett tanítványi szökőkútterv modelljét tisztelhetjük. Az épület homlokzatának jobb és bal oldalán a zárópárkány alatti mezőkben ekkorra már csaknem elkészültek azok a domborművek, amelyek Divald Károlynak
