Király Erzsébet - Jávor Anna szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1997-2001, Művészettörténeti tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére (MNG Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK / STUDIES - NAGY Ildikó: Egy fotóegyüttes az Epreskertről 1894-ből

1890-ben publikált felvételén még hiányoznak.'

4 Az épületet ekkor bemutató írás szerint az „üresen hagyott fries-helyekbe reliefek vannak tervezve, melyek azonban Stróbl tanár más oldalú elfoglaltsága miatt még mindeddig el nem készülhettek".

35 A reliefeket végül is nem a mester, hanem a tanítványai készítették el, ahogy ezt Stróbl Alajos fiának, Stróbl Mihálynak feljegyzéséből megtudhatjuk,

36 közülük Damkó József szignója ma is olvasható. A domborművek ma is megvannak, de az ábrázolások témája nem világos. Mindkét dombormű a művészetre utal, és triptichon elrendezésű. A szélső mezőkben allegorikus alakok állnak, a középső mezőkben a jobb oldalon ókori jelenet látható, amelyen egy művésznövendék egy lovat fékező ifjú szobrát dombormübe teszi át. Az ilyen típusú feladatok gyakoriak voltak az újkori szobrászakadémiákon. A bal oldalon talán reneszánsz kori jelenet van, mintha a fiatal Mátyás király is szerepelne rajta, és még az is eszünkbejut, hogy vajon nem valamelyik kosztümös epreskerti ünnepély egyik eseményét látjuk-e. Jól azonosítható rajta viszont az a kentaurszobor, amelyik a maga testi valóságában ott állt ekkor az épület bejáratával szemben jobbra, ahogy ez a fotósorozat első két darabján jól kivehető. Az Idős kentaur

1,1 az epreskerti szobrok egyik sztárja, számos fénykép fő- vagy mellékszereplője a következő években is, amikor - nyilván a hátán lovagló kis Erósz segítségével - a korábban már bemutatott, aléltan heverő női aktnak is közelébe kerül. Ebben a fotóegyüttesben még négyszer jelenik meg (6., 7., 9., 10. sz. képek) - és szerencsés helyezkedésének hála - , a kert különféle nézeteiben is a látótérben marad. Azokon a felvételeken nem látjuk, amelyeken más szobrok vagy kerti tárgyak a főszereplők. így például az 5. számú képen, amely a kert másik részét mutatja. Itt az íját feszítő Erósz

3

* áll a kép középpontjában, nekünk háttal, hogy szemmel tarthassa a vele szemben egy padon ülő fiatal párt, amelynek férfi tagja éppen átkarolja a hölgyet. Valószínűleg ezért nem veszik észre a szobor talapzata mellett guggoló, csúfolódó férfit, aki „hosszú orrot mutat" nekik és nekünk, a mindenkori nézőknek is. A kép jobb oldalán, alig láthatóan, két férfi birkózik kegyetlenül, valósággal „öli egymást". Csak nem a nyilazó Amor rendezte meg ezt a féltékenységi jelenetet, amelyben a két veszekedő fél mellett a „nevető harmadik" nyeri el a jutalmat? A 4. számú fotón hat fiatalembert láthatunk a kert egy különlegesen poétikus részén, az épület bal oldalán, dús növényzet és egy fura, ideiglenes építmény együttesében. Későbbi arcképek alapján közülük hárman azonosíthatók: a lépcsőn Damkó József jön le, a négy álló férfi közül a balszélen Rausch Béla, a jobb oldalon csípőre tett kézzel Markup Béla áll. A fatönkön talán Morgenstern Ede ül. A képen Rintel Géza biztosan nincs rajta. A háttérben ott az „Ars longa, vita brevis" feliratú sírkő, és látható az Ülő Hermész/

1

' a szobrászati akadémiák jellegzetes tartozéka. Pékár Gyula 1891-es látogatásakor bent állt (ült) az átriumban, és minden bizonnyal Stróbl egyik kedvence volt. Az író meg is jegyzi, hogy „röpke attitűdjét annyira bámulja Stróbl".

40 Ez a szobor ma is ott van a kertben (egyetlenként az antik bronzok közül), és rendületlenül képviseli az Epreskert egykori pompáját és fényét. A további fotókon jól felismerhető a Borghese szatír torzója

41 (ó. sz.) és a Milói Vénusz*

2 (10. sz.), de dramaturgiai közelségbe ők csak később kerülnek. Látjuk az alakulóban lévő Hunyadi-kápolnát (7. sz.), a Kálváriát a Belvederei Apollóval,

43 (8. sz.), antik fejeket (köztük Homéroszét),

44 csodálatos növényeket (van például egy pálmafa is - vajon igazi vagy kamuflázs?) és kerti tárgyakat: fatörzsekből, faágakból ácsolt padokat, „magaslest" a lombok között stb. Az Epreskert berendezése a briliáns profizmusnak és a megejtően kedves barkácsmunkának behízelgő egyvelege. Az Epreskert igazi kuriózummá vált, ahova élmény volt ellátogatni. Sokasodnak a lelkesült beszámolók, kritikus hangok csak később jelennek meg. A millennium táján nincs olyan bizarr ötlet, ami ne találna megértő közönségre. A Millennium című lap Amphytrion álnevű tárcaírója 1894 júniusában beszámol arról a tervről, amelyet röviddel azelőtt látott Stróbl műtermében. „Látványosságról levén szó, meg kell emlékeznem Stróbl Alajosnak, a mi szeretetreméltó művészünknek egy tervéről is, mely alkalmas volna arra, hogy a millenniumi látványosságok között a legelső helyen kerüljön kivitelre. Több egy hónapjánál, hogy a kiváló művész páratlan előzékenységével megmutatta és megmagyarázta nekem a szellemes terv minden részletét, s valószínű, hogy azóta változtatott is rajta. A mű a városligeti tó partjára épülne. Alapja egy hatalmas kivájt szikla, melynek kiszögellő párkánya egészen a vízbe nyúlna. A szikla öbléből négy tüzes paripától kivont kocsin áll Hungária alakja. Maga a kocsi Attila-korabeli motívumokból van összeállítva. Belül vízesést látunk s a víz különböző színekben (sic! szinteken'.') megtörve hull alá. A törzssziklától oldalt sziklaimitáczión belül, borpincze, aquarium volna elhelyezhető, míg a szikla tetején Eiffel-toronyszerű emelvény készült vasból. Legalul a zenekarnak volna helye, s fent különböző termek rendezhetők be. A tetején egy meztelen bronz-ifjú villamos reflektort tart a kezében. A szellemes munkának a tavon is volna folytatása, a menynyiben a művész az aranyszarvas regéjének egyes motívumait, az úszó szarvast s a leányok csoportozatát akarná a tavon elhelyezni. Igazán óhajtandó, hogy ez az alkotás kivitelre is kerüljön, s ne maradjon meg egyszerű gondolatnak."

45 Ezt a tervet láthatjuk két nézetből a Morelli-féle sorozat 18. és 19. számú képein. A leírás főbb vonalakban valóban jól ismerteti a terv lényeges elemeit, de a fotókon számos olyan részlet is van, amely vagy csak később készült el, vagy elkerülte a cikkíró figyelmét. Fákkal övezett terepen egy sziklaalagútból díszes kocsi vágtat elő, amely a nagyszentmiklósi kincs ivócsanakjának formájára készült. Nem négy, hanem öt ló van elé fogva, mint ahogy majd Vágó Pál millenniumi díszmenet-tervén is „ötös díszfogaton" áll Hungária alakja. A vágtató lovak a földnyelv szélére érve a tó előtt felágaskodnak, egy lófékező harcos pedig visszafogja őket. A szikla boltozata fölött a magyar korona sugarakkal, majd egy bástyatorony, sarkain térdelő ifjak tartanak kandelábereket. Efölött áll az Eiffel-toronyra emlékeztető acélszerkezet, a turulmadárral és a magyar címerrel, tetején pedig egy ifjú géniusz világít reflektorral. A kocsin álló alaknak kardja, tollas fövege van, kinyújtott buzogányával előremutat. A tóban sziklák és vízinövények között fürdő gyönyörű női aktok, akik ujjongva fogadják az érkezőket. Közülük ketten különös vízi lényeken lovagolnak, míg oldalt, a sziklákon vidám kentaurok hancúroznak. Az alagút nyílásától jobbra, egy talapzaton szobor áll: az íját feszítő Erósz. Az ő jelenléte nem szorul különösebb magyarázatra. A